Bátyám eligazított. A tegnapelőtti post linkjeit követve fellelte netes garázdálkodásom nyomait. Megjegyezte, hogy az alkoholfogyasztás és az észosztás külön-külön is aggályos, de együttesen igen szerencsétlen kombináció. Rávilágított, hogy innen a végekről, a leszbitársadalmon kívül állva, szerteágazó tapasztalatok hiányában, merészség volt elsőként hozzászólni a témához. Ha vidékiként, pestieknek, nagy hangon magyarázom, hogy "merre folyik a Lánchíd", akkor ne csodálkozzak, ha nem dicsérnek meg. Egyébként meg, még kifejezetten normálisak is voltak velem, nem kaptam komoly ledorongolást.
Eddig volt a feketeleves. Aztán kaptam önbizalom helyreállító szavakat is. Hogy a célok kérdésére, a soraim közt elrejtve, megadtam a választ is. Ebben a sokszínű, rétegzett társadalomban van bőven Madárijesztő femme, Bádogember butch, Oroszlán dyke, lipstick Dorothy, sőt még az én bizonytalan fajtám is, a hebrencs Totó kutya képében. Mindannyian keresgéljük a Sárga Utat, amin eljuthatunk az orákulumhoz, választ várva életünk nagy kérdéseire. De azt a meséből már igazán tudhatnánk, hogy Óz nem oldja meg a problémáinkat, csupán annyit tehet értünk, hogy rámutat, rendelkezünk mindazzal, amivel jobbá és szebbé tehetjük az életünket. És ne várjunk másra, mert ezt helyettünk senki nem fogja megtenni.
Aztán tesóm feltette a nap kérdését. Mi a fenét akarok én a leszbi portálon? A lányok jelentős százaléka azért sír, hogy partnert akar, stabil párkapcsolatot, gyereket. Ha nekem mindez megvan, akkor mit keresek ott? Ha nyöszörögni támad kedvem, mert úgy érzem, egyfajta "csapdában vergődöm", nézzek kicsit körül. Lehet, hogy észreveszem, egy bazi szakadék szélén ficánkolok, amibe éppen csak nem potyogtam bele, mert megtartott a "csapda". Szóval csak óvatosan ugráljak.
És egy meglepő fordulat a végére. Kaptam egy e-mailt a FreeBlog.hu főszerkesztő asszonyától, hogy belinkelhetik-e a blogomat. Hirtelen eszembe jutott egy csomó dolog, hogy inkább miért ne. A február végigszenvedése után, hogy már nem volt muszáj, megmaradt a szokásom a napi postolásra. Lehet, majd megint kötelezőnek érzem, és utálni fogom. Többen jönnek az oldalamra, kommentelnek, és bizony megmondják azt is, hogy pocsék vagyok. Esetleg akkor is, ha szerintem nem. Eddig is figyeltem, mit írok, hogy rejtve maradjak. De a kockázat számottevően nőni fog. Ha öten látják, hogy marhaságot írtam, az nem annyira ciki, mintha ötvenen lesznek. Tízszer nézem át, de akkor sem leszek nyugodt. A szedett-vedett dizájnt ki kéne pofozni, pedig a template-hez nincs doksim angolul se. Nem folytatom.
Gondoltam, hogy megkérdem tesóm, de tuti, hogy mond másik száz szempontot, ötvenet pro, és ötvenet kontra, aztán rám bízza a döntést. Aztán arra gondoltam, hogy láttam én a felhívást, hogy lehet jelentkezni az oldalra. Át is ugrottam, mondván, ez nem nekem szól. De, ha már így hívnak, akkor az két dolgot jelenthet. Vagy marhára kevés az anyag, és rám fanyalodnak, ami ugye vicc, mert mint eső után a gomba, úgy szaporodnak a blogok, vagy pedig megütöttem egy bizonyos minőségi mércét, átmentem a szűrőjükön, és ez megtisztelő. Ez utóbbit meg is írtam a válaszlevélben.
6 megjegyzés:
Figyelj, Totó, én azt gondolom erről, hogy egyáltalán nem szóltál rosszul, nem is értem, miért került törlésre a cikk. Ez egy.
Kettő: Remek a stílusod, ezért ne aggódj!
Nem értem egyébként.
Arról van szó, hogy az úgynevezett leszbitársadalom (amit néha rosszul és néha meg jól esik a partvonalról nézegetni), zárt rendszer, amiből mindenki ki akar lépni, de valahogy nem bírnak szembenézni azzal, hogy ők egy zárt közeg.
Nagy kár, hogy oda nem illés miatt törölte Anna, hiszen érdekes beszélgetésnek indult.
Én is sajnálom. Most írjunk alá petíciót?
Egyébként nem törölte, csak "piszkozatba tette".
Talán el kéne kérni a szöveget, és Fetisa kitehetné a saját blogjába. Nem mintha hiányolnám a borgőzös soraimat. :-) De aki utólag botlik bele a maradványokba, tökre nem fogja érteni miről van szó.
(Megpróbáltam visszakalózkodni a szöveget, megnéztem a gúgli kesst, de csak a főoldali fejléc, a képpel és az első bekezdéssel került elő.)
Én meg későn akartam megnézni és csak 404 volt már. Dea partvonalról bekiabálók nem nem mindig mondanak, hülyeséget (csak nagy részben).
Nem töröltem semmit, minden megvan.
Írtam Fetisának, hogy remélem kiteszi a blogjára és onnan meg tudjuk osztani a bejegyzést. Akár a kommenteket is átemelem oda.
Nem a bejegyzéssel volt gond, hanem a helyével.
Anna! Megkaptam a leveled is, amiből azt vettem le, hogy nem az én balga kommentjeim miatt lett leszedve az anyag. Ettől kicsit jobban érzem magam. Ami érdekes, most ránéztem az oldalra, és megint kint van.
Megjegyzés küldése