A bársony érintése

Tipping the Velvet. Magyarítva: Bársony nyalóka. Khm... kicsit erős lett a fordítás. Nem "nyolcadik utas", mert bársony legalább volt az eredetiben is, de azért ez így kicsit izé. Viszont a film nem rossz. Három darabba vágták, egyelőre az elsőt néztem végig. Nan szerepében Rachel Stirlinget láthatjuk, aki engem a fiatal Susan Sarandonra emlékeztet a Rocky Horrorból. Ugyanaz a csészealjnyi szem, naiv tekintet, elnyílt, csókos ajkak. Hmm...

Engem megérintett a film (első része). Aki nem látta, nem akarom lelövöldözni a fordulatokat előle. Kosztümös darab, a csajok észbontóak a férfiruhákban de a női göncökben is. Öltöny, nyakkendő, keménykalap. Katonai egyenruha. Fodros szoknya fardagállyal és az elmaradhatatlan old style push-up, a fűzős felső. Nekem bejön mind. (Már persze, ha nem nekem kell hordani.)

Az első rész ágyjelenete kellően erotikus, mégis nagyon finom. Először csak a ruhákból kilépő csupasz lábakat látjuk, de később is max. egy fél cickó villan ki. Szenvedélyes szex, hihető alakításban, pornós túlzások nélkül. Az érzelmi szál is lassanként fejlődik, semmi gyors összeborulás, lesütött szemek, pirulós, elfordulós beszélgetések, szégyenlősen elkapott, letagadható tekintetek. Dráma is van benne, ahogy kell, fordulat a végére, hogy izgatottan várjam, mi lesz a második felvonásban.