Divatportya

Megettük tesómmal a reggeli kását, aztán elcipelt boltokba, ahogy beígérte. A kiszúrás ott kezdődött, hogy mivel ő állta a cehhet, keményen beleszólhatott, hogy mi kerüljön a kosárba. Mondjuk gusztustalan holmit nem választott egyet sem, csak olyanokat, amiket nem szoktam felvenni. Például pillanatok alatt megháromszorozódott az általam birtokolt bögytartók száma.

Kinézte a cicifixet, leakasztott három szomszédos méretet. Betuszkolt a próbafülkébe. Mikor belebújtam, beállítgatta a pántokat, végighúzta két ujját minden lehetséges illeszkedő  felület alatt. mondta, hogy vegyek nagy levegőt, és a szegycsontomat nyomkodta középen. Meghúzkodta a vállpántokat felfelé, majd visszaengedte. Hátul kiakasztotta, beakasztotta, állítgatta, majd előröl az egészet. Mondta, hogy próbáljam a másikat, és azzal újra végigcsinálta a protokollt. Mondjuk a végére amelyik és ahogy rajtam volt, azt tényleg kényelmesnek éreztem. Tudtam benne levegőt venni, tartott, és mégsem volt a cicim a nyakamban.

Aztán végigment a kínálaton, és csak dobálta a kosárba. Az eladók már odagyűltek, hogy segíthetnek-e. Tesóm mondta, hogy köszöni, boldogulunk. Minden kiválasztott darabot próbálnom kellett, volt amelyikből másikat is. A végére kaptam hat (!) db cicifixet. Fehér, puha rugalmasat, csontszín (basszus van ilyen szín?) egyszerű simát, türkiz, málna és almazöld csipkéset, tokkal, vonóval, bugyival, és egy elegáns hófehéret. Az eladó csajok teljesen fel voltak bolydulva. Amíg tesóm fizetett, én öltöztem, és mikor kijöttem a fülkéből, az egyik odajött hozzám, és mondott valamit, hogy blabla... a hm... barátom? apukám? Gondolom ezen agyaltak végig, mert tesómon van karikagyűrű, 15 évvel eleve idősebb, a szakáll öregíti, és én fiatalabbnak nézek a koromnál. Hogy legyen min örüljenek, mondtam a csajnak, hogy csak a mostohaapukám, de ha elválnak anyámmal, hozzámegyek feleségül. Nem kérdezett többet.

Nekem már nagyjából elegem volt a vásárlásból, de ezután még elmentünk blúzokat és szoknyákat venni. A színes csipkebigyókhoz színben illő húzott, buggyos, habos-babos, csecse blúzokat. Tesóm kihúzta a melltartókat, és mutogatta az eladóknak, hogy ilyen színűt keresünk. Szerettem volna máshol lenni. Próba fülkébe be. Mikor már azt hittem végigpróbáltam mindent, hozta a szoknyákat. Térd alatt, térd felett, combközépig, és valamit, ami szerintem egy szélesebb fajta öv lehetett. Ezt köszöntem szépen, nem is próbáltam fel. De ez valószínűleg csak terelés volt, mert akkor hozta a rövid, rakott szoknyákat. Ilyen szkúlgörl fazonban. Kétszer egymás után nem mondhattam nemet. Aztán még köldökvillantó topok következtek, és én lassan kezdtem besokallni. De ezzel vége volt.

Nem voltunk drága üzletekben, meg akció is volt, de szerintem hatvan rugó felett költött simán. Pontosan nem tudom, mert úgy intézte, hogy ne lássam a pénztárgépet, meg kártyát használt, és eltette a blokkokat. Mikor hazaértünk, lehajítottam mindent, és elmentem zuhanyozni. Aztán azt hittem, hogy vége aznapra a megpróbáltatásoknak, de nem. Mint megtudtam, egy "igazi nő" ha hazaér a rucimucival, azon nyomban divatbemutatót rendez belőle. Fel kellett próbáljam újra a kollekciót. És nézegetnem kellett magamat a tükörben. Mondjuk nem néztem ki rosszul, csak valahogy nem én voltam. Legalább is nem az, akit megszoktam. A jó hír, hogy cipőileg jól állok, ezért az kimaradt, és szóba sem kerültek a magassarkú topánok, és a bögytartókban egyikben sincs légzsák vagy ilyen golyófogó betét. A rossz, hogy holnap ezekből kell felöltöznöm és az utcára mennem tesómmal.