Valahol már írtam, hogy állítólag visszafogott vagyok, mint egy szűz az első randiján. Persze Szűz vagyok, és a horoszkóp szerint ez jellemzőm. Mondjuk nem teljesen találó a leírás, mert a szexben igenis én vagyok a kezdeményezőbb, és aki azt gondolja, hogy a köldökömre gerjedek, az egy arasznyit téved. De a visszafogottságról akartam írni. Nekem kérem, a nyilvánossághoz könnyű szólnom, mert ebben van gyakorlatom. Négyszemközt már jóval bizonytalanabb vagyok. Merjem, ne merjem? Mit fog szólni? Jajistenem.
Belecsöppentem, mint Pilátus a krédóba, a bloggerinák közé. Van, akivel valami isteni csoda folytán még rendszeres privát levelezésbe is bonyolódtam. De ez az üdítő kivétel. A többiekkel néha postolunk egymáshoz, vagy még az sem, csak olvasom őket. Van, akinél látom, hogy komoly gondjai vannak. Olyan jó volna egy verbális ölelés erejéig valami kedveset, valami biztatót írni, hogy érezze, nincs egyedül. Ha konkrétan segíteni nem is tudok, átérzem a baját, együtt érzek vele. Hogy ha jó nem is lesz, de talán kicsit jobb legyen neki. Aztán jön a jajistenem.
Hogy én hogy jövök ehhez. Meg nem is ismerjük egymást, végül is mondhatja, hogy mi közöm hozzá. És ha valami marhaságot mondok, és vigasz helyett megbántom vele? Mi lesz, ha elutasít? Vagy, ha nem, csak udvariasan terel, és én észre sem veszem, lelkesen zavarom, untatom, aztán csak kellemetlenséget okozok neki. (Ennél még az is jobb, ha bikiniben kell végigmenned egy laktanyán. És rögtön induláskor leesik rólad a felsőrész. Karba tett kézzel mész tovább, aztán félúton leesik az alsó is.)
Úgy bele tudom lovalni magam, hogy a végén még egy facebook ismeretség bejelölésen is három napot gondolkodom, aztán inkább nem jelölök. Írok valakihez hat sor blogkommentet, aztán inkább kitörlöm. Másnap írok három sort, de azt is kitörlöm. Harmadnap már nem is írok. Pedig van, aki szerint nagyszájú, érzéketlen buldózer vagyok. Biztos így van, de van egy másik oldalam is. És egyiket sem szeretem valami nagyon.
Ma vettem egy nagy levegőt, és a facebookon bejelöltem valakit. Visszajött a megerősítés. Ezen felbuzdulva e-mailben célzást tettem rá másvalakinek, hogy megtaláltam a facebookon. Írt vissza, hogy jelöljem be nyugodtan. Aztán pedig kaptam egy jelölést, csak fogalmam sincs, hogy kitől. Ha egyszer egy üzlet beindul!
5 megjegyzés:
pedig az emberek mindig örülnek a kommentnek... és annyira rosszul csak nem jöhet ki egy vigasztaló szó, vagy ilyesmi... meg ha azt gondolná, hogy semmi közöd hozzá, akkor miért vezetne publikus blogot?
Hát ööö... nem mondtam, hogy logikus oka van a fóbiámnak. Csak azt, hogy ilyenem van.
Na megyek is meglesem kik az új ismerőseid.
én pl tökre örültem hogy kommenteltél :D nem is tudtam, hogy olvasol. szerintem mindenki örül annak, ha egy olvasója jelentkezik, és tudja hogy aktuálisan éppen valami baja van, és segíteni próbál :)))
Pick: Csereberélni akarsz ismerősöket? Mint a kártyanaptárat vagy a bélyeget? (Tényleg, van még kártyanaptár? Évek óta nem láttam egyet sem.)
Dan: Pedig de. És mindig nézem, hogy már kiraktad-e a filmed. És azt a svéd véreset is meg fogom nézni. :)
És www.facebook.com/AncsaT vagyok a fészbukon, ha valakinek több bátorsága van, mint nekem és be mer jelölni ismerősnek. (Az a fogalmamsincs egy nálam 100 évvel idősebb fazon, aki ráadásul kitalált alak egy szerepjátékból, és némi levelezést követően őt is visszajelöltem, szóval minimális a kockázat.)
Megjegyzés küldése