Koherencia

A koherencia szó eredeti jelentése, összetartozás, összefüggőség. Koherens a lézersugár is, melyben a fénysugarak tökéletesen azonos állapotban vannak, mondhatni "egy hullámhosszon", sőt még a fázisuk is egyforma (mintha kiborítanánk egy kamionnyi labdát, és azok nem csak egyforma sebességgel pattognának, de ugyanolyan magasra is pattannának fel, és egyszerre érintenék a földet, tök azonos ritmusban). És koherens egy szöveg, ha egybefüggő, a részei kapcsolódnak, és együtt kiadnak egy történetet, ami logikus, értelmes. Lehet, hogy ez csak a végére derül ki, mint pl. egy krimiben, de végül a helyére kerül minden mozaikdarab, és képesek vagyunk valamiféle értelmezésére az egésznek. Néha pedig pont a végső értelmezés lehetőségének létezése teremti meg a koherenciát, az egyébként látszólag összefüggéstelen részek közt.

Aranypéntek

Az aranypéntek definíciója: a karácsony előtti utolsó péntek, jellemzően az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt. Tanárnak, diáknak nagyobb nap ez, mint az aranyvasárnap. Mert mit nekünk az a negyedik gyertya az adventi koszorún? Mit nekünk az a bevásárlóőrület a multiknál? Hazamegyünk, levágjuk a holmit a sarokba, és ebben az évben már nem foglalkozunk az iskolával! Ez olyan jelentős esemény, hogy csak azért nem követeljük, hogy e jeles nap legyen pirosbetűs ünnep, mert akkor pénteken már nem kéne bemenni a suliba, így az aranycsütörtököt kéne ujjongva várnunk, és annak a munkaszüneti nappá történő kinevezéséért lobbizni, de akkor ugye a péntek munkanap, tehát be kéne menni, így csütörtökön mégsem volna mit ünnepelni, és okafogyottá válna az egész.

Más baja nem a miénk?

Rosszul lett a boltban, volt aki átlépte, és tovább vásárolgatott, és aki végül mentőt hívott hozzá, az meg ellopta a pénztárcáját, hallgatom a sztorit a rádióban. Szörnyülködnek a műsorban, hogy ez rettenetes, hová jutottunk. Olyan is volt, aki minden áron be akart jutni a boltba, pedig látta, hogy a mentősök épp újraélesztenek valakit, de ő akkor is akciós pelenkát akart venni, mert az itt olcsóbb. Ilyen önzők lettünk, ezt tette velünk a... nem is tudom mi, de a rendszerváltás után történt az biztos. És nem mindenki ilyen, például a rádióban beszélgetők azok odamentek volna, és segítenek, meg minden, de sokan aztán nem. És rettenetes, és szégyellje magát, és monnyonle! Egy darabig én is csak háborogtam, aztán elgondolkodtam.

Bárcsak megtettem volna!

Három fajtája van a "bárcsak megtettem volna" dolgoknak. Az első esetben őszintén úgy érzed, hogy nem használtál ki egy lehetőséget, vagy lemaradtál valamiről. A második az, amikor azt látod, hogy valaki valami nagyszerű dolgot csinált, és arra gondolsz, bárcsak te lettél volna az. A harmadik típus nem te vagy, hanem azok, akik csak tengnek-lengnek, és folyton azt hajtogatják: "ezt én is meg tudtam volna csinálni". Ha nekem is lett volna rá lehetőségem, ha én is ilyen szerencsés vagyok, ha alkalmam adódott volna rá, ha nekem is olyan szüleim vannak, ha van elég pénzem, ha rendelkezem megfelelő összeköttetésekkel, ha ilyen adottságokkal születek, ha időben megtudom stb. De ezek az emberek, ha a Szerencse Istenasszonya személyesen könyörög nekik, keresnek valami kifogást, és elküldik, ha hasra esnek a lehetőségben, felállnak, kikerülik és morogva továbbmennek.

Lucy, trip, 42

A "Lucy" névről elsőként On Sai könyve jut az eszembe. Pontosabban a címszereplő, akit már az első kötetből ismerek. Többször és igen figyelmesen elolvastam ezeket a könyveket (mivel én voltam a szerkesztőjük), és közben egész jól megismertem, megszerettem Lucyt. Nem csoda, ha felkaptam a fejem, mikor Fecó szólt, hogy letöltött egy új filmet, aminek a címe: Lucy. Ahogy sejthető, a főszereplőt hívják így Luc Besson filmjében, akit Scarlett Johansson alakít. Délelőtt megnéztük a filmet, amiben említenek még egy Lucyt, aki kissé régebben élt, úgy nagyjából 3,2 millió évvel ezelőtt. A papírjai szerint a neve valójában AL 281-1. Ez egy régészeti lelet száma, ami egy Australopithecus Afarensis nőstény csontvázának kb. 40%-a, és a régészek nevezték el Lucynak, mert amikor kiásták, közben a Beatles dala szólt, a Lucy in the Sky with Diamonds.

Hetvenes

A Hetvenes egy félórás áldokumentumfilm. (LINK) Unalmas, fix kameraállások és a Blair Witch óta utált zötykölődő, mozgás közben, kézben tartott kamerával forgatott képsorok. A hangalámondás viszont nagyon ott van. Félig profi, félig amatőr benyomást kelt, mintha tényleg egy nem túl kreatív MTV-s stáb forgatta volna a híradónak. És ettől elég félelmetes lesz az egész. Mert oké, ez csak fikció, de a kissé ügyetlennek tűnő megvalósítás olyan hihetővé teszi. Jogilag persze nonszensz, hogy 70 év fölött mindenkit elaltatnak, mint a gazdátlan ebeket a sintértelepen, de a helyzetismertetés, az érvek, a vélemények egyáltalán nem ismeretlenek, találkoztunk már velük. Csak a megoldás tűnik radikálisnak. Egyelőre.

A svéd modell

A svédek, ők igen, ők tettek a családokért, a szentségi házasság védelmére. De hogyan? Talán betiltották a boltok vasárnapi nyitva tartását, hogy soppingolás helyett együtt legyen a család? Vagy megadóztatták az internetet, hogy a drága pornó esti nézegetése helyett apu inkább bújjon be anyu mellé az ágyba? Nem, a svédek ehelyett a prostitúciót csökkentették drámai mértékben. Stockholmban a strichelő lányok száma kétharmadával csökkent. A szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma pedig az ötödére esett vissza. Évente 2-400 fő külföldi nő érkezik szexuális vendégmunkásként a svédekhez, míg a szomszéd Finnországba kb. 15-17.000. Hogy érték ezt el? Hosszú börtönbüntetésre ítélik a prostikat, akik az utcák helyett most dutyiban vannak? Vagy egy skarlátszínű "A" betűt kell hordjanak a ruhájukra varrva, esetleg tüzes billoggal nyilvánosan liliom formájú szégyenbélyeget égetnek a vállukba Stockholm főterén?

Radikalizálódó jogvédelem

Három évvel ezelőtt a kereszténység vs. homoszexualitás vita egész másképp zajlott. A melegek jellemzően okosan, szép szóval, a Bibliát hivatkozva próbálták elfogadtatni a létezéshez való jogukat. De azóta mintha megváltoztak volna a dolgok. A dialektikus materializmus egyik alaptétele talán nem teljes egészében hülyeség: A mennyiségi változások egy bizonyos határon túl átcsapnak minőségi változásokba. Mintha a homofóbia ellen felszólalók elértek volna egy olyan kritikus tömeget, hogy már nem félve, meghallgatást remélve ragadnak szót, hanem szabadon kifejezik az indulataikat. Egy fészbukra feltöltött fotó alatt érdekes diskurzus bontakozott ki. A kép felirata: "A homoszexuálisoknak nincsen akcióterve arra, hogy kimossák a gyerekeid agyát, és magukhoz hasonlóvá formálják őket. Azok a keresztények, akikre te gondolsz."

Vadászat politikusokra

Nagyon nem akartam mostanában politikáról, de nem állom meg. Az utóbbi napok történései rendesen felk*rták az agyamat. Muszáj vagyok kiadni magamból a dühömet. A kivándorlás nekem nem opció, mert akiket szeretek, mind itt vannak. Bézbólütővel is jó lenne szétcsapni itt-ott, de már rég nem az vagyok, aki ezt megteszi. Marad az ingerült blogolás. Keresek valami zenét, ami illik a hangulatomhoz, és elkezdem csapdosni a billentyűket. Szól a HBB: A vadászat. Jó zenék, jó szövegek, telis-tele meglepő, politikai olvasatokkal. Pl. Lassan lépked a fűben / A vak zenészek kara. / Mondjátok emberek, / Ez már Európa? Amikor az album készült, lehetett azt mondani, hogy még nem, de már nemsokára ott vagyunk. Ha most kérdezzük, hogy vazze, hát messze van még az az Európa? Akkor a válasz az, hogy hát, most már messze.

Én édes Katinkám

Találtam piszkozatban apró történeteket, melyekből egy-egy teljes posztot nem tudtam összehozni, de ha egymás mellé teszem őket, akkor már kitesznek egy egészet. Így együtt kissé tendenciózusnak tűnik ez a gyűjtés, de hozzá tartozik, hogy ez nem egy hét, hanem több év termése. És persze biztos nekem is vannak idegesítő dolgaim, de azokat posztolja ki Kata! A múltkor említettem neki, hogy ha blogolni nem akar, mi lenne, ha csinálna egy fészbukoldalt, és ott ekézhetne ő is engem. Azt mondta, hogy csak nekem van felesleges, elpocsékolni való időm, mert ő nem ér rá ilyesmire. Azzal nekiállt, és két óra hossza alatt feltúrta az összes könyvespolcot, hogy előkeressen egy olyan könyvet, amit egy ismerőse nem kért kölcsön, csak ő úgy gondolta, hogy jó lenne neki elolvasni, és amit az illető három hónappal később olvasatlanul adott vissza.

Könyvajánló

A fészbukon valószínűleg megint körbejárt egy feladat, hogy postold ki a 10 kedvenc könyved, vagy valami ilyesmi. Az egyik csoportban láttam egy posztot, amiben a szerző elégedettségét fejezi ki, hogy végre egyik ismerőse sem kérte fel részvételre a dologban, de magától is megosztja a kedvenc olvasmányainak a listáját. Mert ugye ez nem eleve marhaság, hanem csak az "írjál te is arról, amiről mi, és vegyél rá három embert ugyanerre" jellegű piramisjáték zavar sokakat. Ha az ember lát egy érdekes posztot, amiről neki is eszébe jut valami, magától is fog írni róla. Ez a "játék" nem kell hozzá. Ami idegesítő, hogy ha olyasvalaki küldi a felkérést, akit nem szívesen bántanánk meg (azzal, hogy ez szerintünk egy marhaság, amiből adódhat a következtetés, hogy akkor vajon mit gondolunk arról, aki ebbe beszállt, és erre minket rá akar venni), nehéz nemet mondani. No, a lényeg: a könyves lista szerintem érdekes dolog, csak annyit csavarnék rajta, hogy nem a "kedvenc" könyveimről írok (különben is bajban lennék, mert az aktuális hangulatomtól is függ, mikor melyik könyv tetszik a legjobban), hanem azokról a könyvekről, melyek nagyon tetszettek, és úgy gondolom, hogy talán sokan még csak nem is hallottak róluk.

Ebola

Volt itt Szegeden egy kis hisztéria az ebolával fertőzött területekről származó orvostanhallgatók miatt. Persze, a helyzet messze nem volt olyan durva, mint ahogy azzal riogattak. A hallgatók jó része a nyári szünidőben nem hazament a járvány sújtotta területekre, hanem inkább Európában utazgatott. (Nem meglepő, ha egy afrikai diák nálunk tanul egyetemen, akkor valószínűleg van ennyi esze és pénze is.) Aki ebolával fertőzött területről érkezik, az a kialakított eljárásrend szerint kitölt egy kérdőívet, és ha felmerül a lehetősége a fertőződésnek, 21 napra karanténba kerül. De erre még nem volt példa. Akik pedig orvoshoz fordult valamilyen problémával, arról is kiderült, hogy egész másfélék a tüneteik, biztosan nem az ebolától vannak. Ez egész felhajtásnak annyi értelme volt, hogy Fecó kíváncsi lett, és kérdezgetett erről a járványról, és úgy általában a vírusokról.

Cselendzs

Mikor először találkoztam az interneten az Ice Bucket Challenge-ről szóló hírekkel, csak legyintettem, már megint egy eszement dolog, ami pont az idiótaságának köszönhetően járványszerűen fog terjedni, aztán a szokott rend szerint, szépen lecseng majd, és átadja a helyét egy újabb őrületnek. Nem is foglalkoztam volna vele többet, hanem két nap múlva Fecó azzal állított haza, hogy hallottam-e róla, mert őt is kihívták a jegesvizes önleöntésre. Na, ettől elborult az agyam, és mondtam neki, hogy akkor most csüccs le, és beszélgessünk. Láttam a gyermek arcán, hogy nem erre a reakcióra számított. Nem tudom, talán azt hitte, hogy majd lelkesen helyeselek, esetleg én videózom le a mobiljával, amíg magára borítja a vödör vizet? Ahogy ráfagyott a mosoly az arcára, rögtön megsajnáltam, és vettem egy nagy levegőt, hogy lehiggadjak, nem akartam lerohanni a véleményemmel, inkább elkezdtem kérdezgetni.

Mátra és másság

Majdnem kimaradt a mátrai poszt, mert nem tudtam mit emeljek ki a nyaralásunkból, hisz egy beszámoló arról, hogy ettünk, kirándultunk, aludtunk, nem lett volna valami érdekes. De aztán eszembe jutott, hogy nem egyedül voltunk az üdülőben, és hogy milyen volt látni a többieket, hogy hozzájuk képest mi mennyire voltunk mások. Maga az épület nem volt túl nagy, 30-40 főre lehet maximum méretezve. A válság óta Kata munkahelye már nem támogatja olyan mértékben a dolgozókat, mint korábban, így az üdülési díjak a régi nevetséges összegekhez képest jelentősen megemelkedtek, bár még így is elmaradnak egy hasonló kategóriájú szálloda áraitól. Ennek következtében a dolgozók már nem állnak sorban a lehetőségért, így nem gond beutalót szerezni, mindig van üres szoba, sőt már nem csak egyhetes turnusokra, de pár napra, egy-egy hétvégére is be lehet jelentkezni. Az egész hetet rajtunk kívül csak két család töltötte ott, viszont a hétvégére sokan jöttek, zömében huszonéves fiatalok.

Okosz de occó

A régi, jó kis Samsung telefonom felett eljárt az idő. Leginkább a 150 MB memória bizonyult kevésnek, de lassúcska is kicsit, és a képernyőjén nem esik jól olvasgatni, pici az a három és fél col. Mit csináljon ilyen esetben az ember lánya, hát feltúrja az internetet, és keresgéli árban és tudásban az optimális telefont, ami az igényeinek, az ízlésének, és nem utolsó sorban a pénztárcájának a legjobban megfelel. Hát, én addig turkáltam, amíg ráakadtam a Doogee DG800 Valencia fantázianévre hallgató mobilra. Állítólag ez a világ legolcsóbb Android 4.4-es (KitKat) telefonja. Mondjuk ez önmagában véve, annyira nem hatott meg, de a 4,5 colos képernyő QHD felbontással (960x540 - széltében, hosszában fele-fele a FullHD felbontásnak), mindez IPS megjelenítővel, az operatív memória 1 GB, a telefon saját háttértár memóriája 8 GB, és a 4 magos 1,3 GHz processzor olyan teljesítményt ígér, amit sokáig nem fogok kinőni. Így gondoltam egyet, és tesóm PayPal számlájának kontójára megrendeltem.

5 lány, gazdagság, boldogság

A múltkorában az Amazonon sikerült igen jó áron (ingyen) beszereznem Jane Austen könyveit. Katára pedig rájött, hogy Austen történeteiből készült romantikus filmeket nézzen. Morogva belementem, hogy nézzük együtt, közös program gyanánt. Gondoltam jó lesz előjátéknak, de aztán egészen belefeledkeztem én is. (Megállapítottuk, hogy a BBC feldolgozások nagyon jók, a 2009-es Emma hajazza az 1996-os filmet Gwyneth Paltrowval, az 1995-ös Büszkeség és balítélet /Darcy szerepében Colin Firth/ pedig egyszerűen felulmúlhatatlan.) Úgy belejöttem, hogy ez utóbbit nekiálltam, és el is olvastam, ha már megszereztem a könyvet. A párbeszédekben előforduló hosszú körmondatoktól eltekintve nagyon könnyen olvasható a szöveg. De nem a könyvről akartam írni, hanem arról, hogy eszembe jutott a Hegedűs a háztetőn, hogy ott is öt lánytestvér van, és próbáltam párhuzamot vonni a két történet között.

Abúzus

Az abúzus tágabb értelemben visszaélést jelent, a hétköznapi használatban elítélendő, helytelen bánásmódot. Példaként ide tartozhat a (hivatali) hatalommal való visszaélés, bizalommal való visszaélés, érzelmi zsarolás, családon belüli erőszak, kegyeletsértés, alkohollal-, kábítószerrel való visszaélés, állatkínzás, személyiségi jogok megsértése, identitáslopás, diákok közti iskolai kegyetlenkedés, rendőri brutalitás, hamis vád, rágalmazás, buziverés, joggal való visszaélés. Csak ami hirtelen az eszembe jut. Ezek nagy része büntetőjogi kategória. Gyakran látom angolul is leírva: abuse. És a legfelkavaróbb összetételben: child abuse, azaz gyermekbántalmazás. És ennek legaljasabb módja a child sexual abuse, magyarul gyermekkori szexuális abúzus.

A pandúrkirály

Követtem a Pride felvonulásának eseményeit az interneten, néztem az élő videoközvetítést, olvastam a hírfolyamot. Kicsit azért az idén is izgultam a felvonuló ismerősök miatt, de a legdurvább atrocitás, ami érte az egyiküket, az egy darázscsípés volt. Ellentüntetők szokás szerint most is voltak, sőt megjelent Érpatak polgármestere is, hogy beálljon a menetbe, vagy csak provokálni akart, igazából nem is tudom, hogy miért ment oda, de végül nem engedték át a kordonon. Figyeltem ezt a kócsag- vagy daru- vagy milyen tollas kalapban páváskodó dolmányos varjút, és nem értettem, hogy egy tiszántúli, vidéki polgármester mi a fenét keres a budapesti melegfelvonuláson. Hacsak nem publicitást. Vagy küldetéstudata van? Számomra mindkettő egyfajta mentális állapot.

Vagdalkozni én is tudok

Az utóbbi időben jól elhanyagoltam a blogot. Végre szünidő, ráérnék mindenre, de meggyet kell szedni, kertet rendezni, a mamáéknál segíteni stb. Esküszöm, nem a foci vb viszi el az időm, bár belenéztem pár meccsbe. Habár meglepő módon izgalmasnak találtam a mérkőzéseket is (ez egész más, mint a magyar foci), de a legemlékezetesebb momentum a második napon a megalázó holland-spanyol 5:1 utáni stúdióbeszélgetésen történt. A két pasi mellett volt egy nő is, aki elejtett egy ilyen mondatot: "... a védelem gyakorlatilag katapultált a spanyoloknál..." Biztos azt akarta mondani, hogy kapitulált, de a két fickó udvariasan nem röhögte ki. Na, szóval időközben több dologról is majdnem írtam, de aztán mindig valami mást csináltam. Most viszont jól felpiszkált egy fészbukra kiposztolt írás, Szőnyi Szilárd "comingout"-ja.

Álmomban furcsát láték

Vége a tanévnek, itt a vakáció, meg a foci vb, a kúria meghozta a jogegységi döntést a devizahiteles perek ügyében, szóval lenne miről írni, de ellustultam, nincs kedvem utánaolvasni, gondolkodni a témán. Így arról írok, hogy milyen marhaságokat álmodtam a múlt éjjel. A sört előtte nap ittam meg a hűtőből, nem ettem lefekvés előtt, nem néztem filmet se, nem is olvastam furát, csak Fecóval beszélgettünk, és ami leginkább foglalkoztatott, az a tanév vége, szóval teljességgel érthetetlen, mitől álmodok ilyeneket. Próbálom nyomozni, hogy milyen napi történés feldolgozása, milyen, a tudatalattiból felmerülő probléma, vágy, gondolat álombeli megjelenése lehet, de nem igazán jutok semmire. (Igazából a mai blogolást is megpróbáltam ellógni, de az Irán-Nigéria csoportmérkőzés olyan pocsék, hogy blogolni is jobb lesz.)

Free The Nipple

Sikerült megint belefutnom egy olyan dologba, amivel nehéz mit kezdenem. Mert tulajdonképpen egyet is értek vele, ugyanakkor hülyeségnek is tűnik. Van ez a csaj, Scout Willis. (A Scout gondolom Harper Lee könyve, a "Ne bántsátok a feketerigót" után van. A Willis az egész biztosan az apuka után van, aki Bruce Willis, az anyuka meg Demi Moore.) Szóval a Willis lány kitett cickókkal mászkál New York utcáin, és ezt szó szerint kell érteni, mert nem a dekoltázsa mély, hanem deréktól felfelé nem visel ruhát. Így támogatja/népszerűsíti a Free The Nipple mozgalmat. (Kb. Szabadságot a mellbimbónak!) A mozgalmat pedig az a visszásság hívta életre, hogy például New Yorkban, a helyi törvények szerint teljességgel legális dolog így mutatkoznia az utcán, de ha erről feltölt egy fotót a fészbukra vagy az instagramra, akkor azt pillanatokon belül törölni fogják, mivel a hatályos szövetségi jogszabályok szerint törvénysértő tartalom.

Képzelt riport

Megkeresett a NetVax-csoport, és hiába mondtam, hogy szerintem nem vagyok valami érdekes téma, nem tudtam lebeszélni őket, hogy írjanak egy posztot a "kreatív tevékenységemről". Ráadásul ők is kreatívra vették a figurát, és a wordpress blogomról való, meg a levélváltásunkból származó részletek felhasználásával egy interjú formájában írták meg a "Ha eldurran az agya erotikus haikukat is firkálgat" című bejegyzést. Anélkül, hogy kifogást akarnék emelni az eljárás ellen, szeretném leszögezni, hogy az idézett fiktív beszélgetés egy fiktív találkozón (nem) hangzott el, mindössze e-mailen kommunikáltunk. Tehát nem adtam fel azt a szokásomat, hogy az inkognitóm védelmében kerülöm a személyes kontaktust. Szóval ne érezze mellőzve magát senki, akivel évek óta jóban vagyunk, de személyesen még nem találkoztunk, nem tettem kivételt ezúttal sem. Ez a mentegetőzés, magyarázkodás volt az elsődleges célom, de ez nem elég egy posztra, ezért összeszedtem az életem kreatív oldalának a történetét.

Antiszociális-e vagy?

Kata rendszeresen a fejemhez vágja, hogy én milyen antiszociális vagyok. Jellemzően olyankor, amikor nem óhajtok a családjával együtt elmenni egy egész hetes nyaralásra. Vagy ha egy halál unalmas családi összejövetelről két óra után eljövök, mert nem akarom végigélvezni a papa további öt történetét, amit már én is el tudnék mesélni, annyiszor hallottam őket, és egyébként is vár otthon a határidős munka. De azért én is elgondolkodom néha, hogy a szociális érzékem biztos fejletlenebb Katáénál, mert nekem, ha dolgom van otthon, pl. vár egy nagy kupac vasalni való, nem szoktam vasalás helyett házon kívül tölteni az estét. (Szerencsére sosem engem vár, nálunk Kata vasal.) Én nem járok a hétnek öt napján társaságba, valamilyen tanfolyamra, szakkörre, előadásra. Szóval, lehet, hogy tényleg antiszociális vagyok?

A szakállas nő

Tavaly a magyarországi válogatóba néztem bele, az eurovíziós versenyt kihagytam. Idén a magyarokat nem néztem meg, csak ezt az Andrást, hogy ki megy ki Koppenhágába, cserébe most a nemzetközi mezőny dalaiba néztem bele. Leginkább persze azért, mert Kata vasalás közben bekapcsolta a tévét. Időnként kiabált, hogy menjek, nézzem meg, ki énekel. Hívott a Kállay-Saunders sráchoz is, hogy most énekel a magyar, meg ha valami nagyon tetszett neki (a spanyol dal volt a kedvence, teljesen fel volt háborodva, mikor megtudta, hogy csak 10. helyezett lett), vagy ha valami nem jött be neki. Egyszer csak kiabál, hogy gyere már, ilyet még nem láttál! Na, akkor volt soron Conchita Wurst. Jól rácsodálkoztam, de azért nem mondanám, hogy ilyet még nem láttam, elvégre a régi idők cirkuszában klasszikus látványosságnak számított a Törpe és az Erőművész mellett a Szakállas Nő is.

I.K. 3.0

Takarítok a merevlemezen, törölgetem, szortírozom a régi fájlokat. Lassú dolog, mert ha látok valami érdekeset, akkor belenézek. Így került elém a tavalyi, jubileumi István a király előadás felvétele. És végre megnéztem az Alföldi Róbert rendezésében, a szegedi szabadtéri színpadon bemutatott változatot. Ezt természetesen nem töröltem le, odatettem a királydombi előadásból készült film mellé. Tanulságos együtt megnézni a kettőt. Az egyik akkor készült, amikor születtem. A másik mai. Minden ízében. Erényeivel és hibáival együtt. Mintha csak az elmúlt 30 évben az országban történt változásokat tükrözné. Persze, biztosan ez volt az eredeti szándék is, de sokkal jobban sikerült, mint azt gondoltam, és szerintem jobban, mint azt az alkotók gondolták.

Nyelvhelyesség és oktatáspolitika

Azt hiszem, ilyen nyelvhelyesség náci lesz belőlem, mert mostanában azt veszem észre, hogy rettentő mód irritál, ha valaki nem úgy használja a nyelvet, ahogy az szerintem helyes. A Feketelista (The blacklist) 3. epizódjában elhangzik, hogy eszünk egy kis lasagne-t. "Lazannyét". Szerintem meg "lazannyát" lenne a helyes forma. Persze a lasagne nevű ízéről kissé homályosak a fogalmaim, szerintem az olaszok a húsos-fűszeres rakott palacsintát hívják így, bár az ilyen megjegyzésektől meg az ínyencek mennek át gasztro náciba. De ez még a kevésbé zavaró esetek közé tartozik. Igazán attól akadok ki, ha azt látom, hogy értelemzavaró, a szöveg megértését akadályozó hibát vét valaki.

Fáking it

Megnéztem a Faking It sorozat első epizódját. Mivel hiányolták a fészbukon az egyik csoportban a magyar feliratot, gyorsan összecsaptam egy fordítást is belőle. De úgy tűnik, már nem igazán vagyok képben ezekkel a feliratos dolgokkal kapcsolatban. Beküldtem a Super Subtitles oldalra, mivel én ezt szoktam elsőként megnézni, ha keresek valamit. De kiderült, hogy ez ennél kissé bonyolultabb módon működik. Először is vannak bizonyos formai kötöttségek, sorhossz, meg ha egy képernyőn több személy szövege is megjelenik, akkor azt jelezni kell stb. Miután egy ismerős szólt, ezeken javítottam. De van egy fórumuk is, ahol le lehet stoppolni egy adott filmet vagy sorozatot, és aki előbb jelenti be az igényét, az készítheti el a feliratot. És már van két srác, akik együttműködésben bevállalták.

Coming out - a filmről

Elém került és megnéztem. Nagyon igyekeztem elfogulatlan lenni, de ez eleinte nem igen ment. Talán viccesnek szánták, hogy a rádió épületénél, ahol Erik (Csányi Sándor) dolgozik, ki van téve a rádióadó logója, egy "b" betű, és a frekvencia: 69.9 MHz. (aki nem tudja miért pont ennyi, írja be a gugli képkeresőbe, hogy 69) Mi akar ez lenni? Buzirádió, Budapest? Aztán, még mindig a főcím alatt, Erik adásban elmondja , hogy nem bűn, nem betegség és nem döntés kérdése stb. Talán valami EU-s pályázatból is adtak pénzt a filmre, és projekt beszámolóba kellett ez a polkorrekt ismeretterjesztő (tisztára mint egy nationalgeographic kisfilm egy ritka fajról) rész? Vagy sokkoló akar lenni az eleje, hogy az ultrakonzervatív, vérkerersztény nézők már itt lepadlózzanak? Szóval fanyalogtam rendesen az első percekben.

Fontos - nem fontos

A fontosság kérdése tipikusan az a kategória, amire azt mondom, hogy erősen relatív. Mert, hogy kinek fontos, mikor fontos, mihez képest fontos. A fontosság kérdése sokszor összemosódik más szempontokkal is, mint például a sürgősség, a személyes érintettség és a befolyás. Az elolvasott könyvtári könyvet visszavinni fontos, de ha a kölcsönzési időből még egy hét van hátra, akkor nem annyira, mintha az már egy hete lejárt volna. Vagy egy ismeretlen helyen, idegen városban járja, az idő múlásával egyre fontosabbnak tűnik, hogy találjunk egy nyilvános WC-t, pedig valójában csak sürgős volna. Az ebola elleni védőoltás is kevésbé tűnik fontosnak számomra, amíg az csak Afrikában terjed. Ráadásul ez nem olyasmi, amire nagy hatással lehetnék, tehát félretolom a problémát, mondván, hogy az idegeskedésen túl mit tehetnék vele?

Zöld - Fehér

Annyira bele vagyok töppedve a fordításba, hogy muszáj kikapcsolódásként valami egész mást elővennem, így érdekes, de mostanában valahogy nem olvasok zsánert. Vagy írástechnika, irodalomelmélet, vagy szépirodalom lapul a táskámban, amit buszozás közben előveszek. Így került a kezembe Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében című kötete, benne hat, a Harvardon tartott irodalomelméleti előadásának összefoglalójával. Nem mondom, hogy pontosan értettem az empirikus olvasó - mintaolvasó, és empirikus szerző - mintaszerző fogalompárosokat, és szegény Gérard De Nervalt az ő Sylvie c. regényével egyetemben, így olvasatlanul is megutáltam, csupán annak köszönhetően, amit Eco írt róla. (Az egész egy átláthatatlan visszaemlékezés-halmaz, egy színésznő szeretőről, meg a régi falusi lányka iránti beteljesületlen szerelemről, akinek az emlékét kergeti ma is, mindez úgy összekavarva, hogy sokadik olvasásra is grafikont kell rajzolni hozzá, hogy melyik fejezetben mikor, hol járunk a történetben és a visszaemlékezésekben.)

Didik és dédik

Ez a post majdnem nem íródott meg, mert pillanatnyilag a politika érdekesebbnek tűnt. De ha már emlegettem (és egy hűséges olvasó kérte), akkor legyen. Az eredeti tervekhez képest azonban kissé kevesebb lett benne a néprajz (nem sikerült még megnéznem a Szerelempatak című filmet) és a divat, viszont jóval több az evolúcióbiológia. Erről persze nem csak a remek időjárás, a ragyogó napsütés, hanem az én tudományos témák iránti perverz érdeklődésem is tehet. Hogy itt a tavasz, az már nem kétséges. A kertünkben mindenütt kék, fehér, nagyon sárga, halványsárga, lilás, rózsaszínes stb. "gazok" virítanak. Kék nefelejcs, jácint, nárcisz, hortenzia meg ilyenek. Hogy melyik melyik, azt ne kérdezze senki, a kék nefelejcset gyanítom a színe alapján, ezen kívül csak a rózsát ismerem fel a tüskéiről meg hogy rózsaillata van, mert a botanikai érdeklődésem az ehető növényekre korlátozódik.

Választék

Dübörög a kampány. A jobb és bal oldal politikusai éppen csak nem anyázzák egymást, ha összejönnek egy vitaműsorban. A múltkor egy baloldali, ex közvélemény-kutató a műsorvezetővel is hajba kapott, mikor az mindenáron rá akarta venni, hogy kommentálja a friss közvélemény-kutatási eredményeket, melyek a baloldal visszaesését mutatták a választási együttműködés kibővítését követően. Megmondta, hogy nem fűzne hozzá semmit az eredményhez, mert volt aki 10 és volt aki 2 százaléknyi csökkenést mért, és ez nem sokat mond, ha a baloldali szavazók nagy része jellemzően nem mer véleményt nyilvánítani, és 100 telefonos megkeresésből csak 8 felmérés lesz. A rádiós csaj erőltette a dolgot, gondolom műsort akart, a fickó meg beszólt, neki hogy ne folytasson már ilyen nyíltan KORMÁNYpropagandát, a KÖZszolgálati adásban.

Kríminális

Nem nagyon érek rá blogolni mostanában, sok a munka, hétvégeken tanítok (most is órán vagyok, feladatot oldanak meg gép előtt a tanítványok, így lopok egy kis időt magamnak), hét közben délutánonként is tanítok meg fordítok meg fát metszek meg kertet ások... Először arról akartam postolni, hogy a tavaszias időjárás milyen hatással van a szexuális fantáziánkra és az öltözködésünkre, nemtől és kortól függetlenül, és a bejegyzésnek az lett volna a címe, hogy "Didik és dédik", de ha csak ilyen ritkán írok, akkor talán kerülnöm kéne az ennyire léha témákat, és valami komolyabbat előszedni. Volt mostanában pár dolog a hírekben, ami foglalkoztatott, így inkább ezekről lesz szó.

5 év

2009 március 7-én, pontosan öt évvel ezelőtt írtam az első bejegyzést erre a blogra. (Küldtem magamnak egy emlékeztető levelet a google calendar alkalmazással, hogy ne feledkezzek el a jubileumról.) A címe az volt, hogy Szűzbeszéd, ami egyszerre utalt a születési csillagjegyemre, és arra, hogy ez az első posztom a blogon. Visszaolvasva látom, nem sokat változott azóta sem a helyzet, Kata a mai napig az agyamra tud menni, ami két dolgot jelent, mi sem sokat változtunk, illetve azt, hogy még mindig együtt vagyunk. Valahogy ezzel a bloggal is úgy vagyok, mint ővele. Néha a terhemre van, bosszankodom miatta, elegem van belőle, de az idők során hozzám nőtt, a részemmé vált, és nehéz lenne nélküle elképzelnem az életemet.

Megdönteni Hajnal Viktort

Egyelőre a verkfilmbe néztem bele, a Megdönteni Hajnal Tímeát valószínűleg kap majd egy önálló posztot, esetleg a Coming Outtal hasonlítom majd össze. Elvégre mindkettőben előkerül egy valós probléma (homofóbia, nők tárgyiasítása), és bár még nem láttam egyiket sem, vannak kétségeim, hogy mennyire sikerül ezeket a helyén kezelnie. De nem ezért kerültek bele a mai poszt első bekezdésébe, hanem egy másik közös motívum miatt. Orbán Viktorról olvasok cikkeket, melyekben úgy tűnik, nemszeretett miniszterelnökünket óhajtják megdönteni, és jó alaposan se*ggbe k*rni. (Most első ízben sikerül kiblogolnom olyan szót, amibe két csillag is szükséges. Tényleg morcos vagyok.)

Blame Canada

Az LMBT jogok szempontjából Kanada a világ egyik legfelvilágosultabb országa. A melegek is házasodhatnak, és fogadhatnak örökbe gyerekeket, transzneműek törvényesen is megváltoztathatják a nemüket, átírathatják a dokumentumaikat. Mégis megesett, hogy a torontói repülőtéren egy beutazni kívánó, 25 éves, angol transznőt feltartóztattak, majd elszállítottak egy férfiaknak fenntartott börtönbe. A hölgy író és színpadi komikus, és talán egyszer majd remek sztorikkal fogja megnevettetni a közönségét, de egyelőre azt hiszem, hogy leginkább pocsékul érzi magát az eset miatt. Szerencsére már otthon van, és szerencsére nem érte fizikai inzultus, de a lelki szenvedést sem kívánom senkinek, amin át kellett mennie.

Ó, te ló!

Sőt. Te ökör! Mondtam magamnak, mikor sikerült ismételten belefutnom egy kiváló színházi előadásba, amit jobb tettem volna, ha kihagyok az életemből. Pedig a rendezőnek megszenvedtem már több darabját, panaszkodtam ezen a blogon a Csongor és Tünde meg A képzelt fösvény beteg című darabok kapcsán is. Persze, én vagyok a hülye, tudom, hogy filmeknél nem elég egy jónak tűnő sztori, azt is meg kell nézni, ki csinálta. Mert nem mindegy, hogy a Paramount, az Universal, a 20th Century Fox, a Warner Bros. vagy pedig az Asylum. Miért lenne ez más a színházban? Valamiért azt hittem, egy Shakespeare darabot nem lehet elrontani. Pedig de.

Neknomination

Na, esélyes, hogy ez lesz az idei év legnagyobb állatsága. A wikipédián már szócikk a neknominate, ami a neck és nominate szavakból áll össze. Nominate, mert az idióták egymást nevezik be a játékra, és neck, mert sokan a nyakukat kockáztatják. (Vagy ki tudja, ivós játék, és a nyakukon keresztül csorog le a pia.) A lényege a dolognak, hogy az egyik idióta megiszik két pint valamilyen alkoholos italt (kb. 1 liter), felveszi az akciót, feltolja a videót valamilyen megosztós oldalra, és elküldi a linket másik két agyamentnek, hogy csinálják utána. Persze az igazán dilisek tovább fokozták a dolgot, és egyre durvább dolgokat isznak (egy liter tömény az már elég húzós), esetleg ivás közben, után csinálnak még valami ökörséget. Aki azt hinné, hogy ez vicces, annak mondom, hogy már öt halálos áldozata van ennek a "jó kis viccnek".

Változások a választásban

Ez most nem párválasztás, hanem politikai. Akkor is, ha Valentin nap van. Arról nem írok. A Valentin napi reggeli szex pont olyan, mint más napokon. (Kérdeztem Katát, hogy csókoljak-e kis piros szívecskéket a fenekére, de nem kérte.) Szóval az országgyűlési választás megváltozott szabályairól akarok írni, ha már Bálint nap alkalmából megkaptam a választási értesítőmet. Jókora változás van a négy évvel ezelőtti szabályokhoz képest, csak a kampányolás közben ez nem téma, inkább azzal foglalkoznak, hogy a másik oldalon ki mennyit lopott. Pedig abban nincs semmi változás. A politikusok manapság is annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek. És tudjuk, hogy nem igazán szégyellősek.

Duolingo

Nem, ez nem a rézf@szú bagoly fiókája, ez a Duolingo kabalamadara. A Duolingo pedig egy ingyenes, internetes nyelvoktató rendszer. Lehet használni számítógépen, és mobileszközökön is, Apple iAkármire és mindenféle androidos eszközre is lehet telepíteni. (Kivéve az én butácska okostelefonomat, mert annak olyan kicsi a memóriája, hogy teliraktam már, le kéne törölnöm ezt azt, vagy vennem egy okosabbat.) Pillanatok alatt lehet regisztrálni, az e-mail címünk megadásával, vagy ha van google azonosítónk (akinek gmail fiókja van, annak már van ilyen), vagy facebook fiókunk (kinek nincs), akkor elég egyetlen gombnyomás is.

Nyafogás és stílusok

Tesóm szokta mondani,amikor nyafogok valamin, hogy akkor én most panaszkodok vagy dicsekszem? És tényleg, a a panasz oka többnyire olyasmi, aminek inkább örülnöm kéne, csak sokszor jó dolgomban már azt se tudom eldönteni, hogy minek örülnék jobban. A tegnapi nap teljességgel ilyen volt.  Először is a kezembe vehettem a megkésett karácsonyi ajándékom. Gaura Ági vámpíros könyveit időben megrendelte tesóm, de aztán mégsem értek ide (a bagolyhajszás sztorinál már meséltem). Na, tegnap megkaptam a könyveket, és igen megörültem nekik, Ági nagyon kedves, személyre szóló dedikálással látta el mindhárom kötetet. Hogy mi okom lehet panaszra? Hát csak annyi, hogy nem bírtam ki, és nekiálltam olvasni, így a nyomorult szerkesztésemet hajnali fél kettőig csináltam, mert már a múlt hétre megígértem, hogy leadom, és tényleg nem akartam tovább húzni.

A család fogalma

Fészbukon osztotta egy ismerős, hogy iskolai hittanórán azzal kábítják a gyerekeket, hogy az egyedülálló anyuka és x db kisgyermeke együtt az nem család. Erre csak annyit tudok mondani, hogy rohadjon meg az, aki képes ilyet mondani egy 7-8 éves kisgyereknek. Akinek nem elég az, hogy az anyukája egymagában, segítség nélkül kénytelen gondoskodni róla, nem elég egyedül várnia a buszt, miközben a többiekért jön az apukájuk, nem elég úgy felnőnie, hogy nem lát apai mintát, még azt is el kell viselnie, hogy valami idióta kívülállónak bélyegzi azzal, hogy neki nincs családja. Gratulálok, ez igazán szeretetteli, keresztényi hozzáállás, igazi pedagógiai érzékenységre, és krisztusi jóságra valló tett. Ez történik, amikor a tankönyvet nem a gyerekek igényeihez, hanem egy ideológiához gyártják.

A teljesség felé

100 éve született Weöres Sándor. (Hogy pontosítsak kicsit a rádióban elhangzottakon, tavaly június 22-én volt a születésének századik évfordulója, január 22. a halálának a napja, ma 25 éve, hogy meghalt.) Az első dolog, amit olvastam tőle, az A teljesség felé volt. Már ha nem számolom a gyerekverseit, mert természetesen a reszkető Galagonya, a Bóbita, körben az angyalokkal, a Csiribiri szellő-lány, Haragosi, aki minden apróságtól kiborul, meg a kínai száncsengő (Csing Ling) nekem is megvolt gyerekként. De legelőször ezzel a felnőtteknek szánt írásával találkoztam. Persze a csiribiri lélek lép a lajtorján, és az ágyad forró... engem hívj ma álmodba (eredetileg: még mellettem alszol ma - de a gyerekeknek azért már mégiscsak hm) szövegek is átértelmeződnek kicsit idősebb korban.

Agyrémálom

Persze tudhattam volna, hogy nem véletlen mondja, aki beírta a fészbukra, hogy a valóvilág hatodik műsorában sikerült minden eddigit alulmúlni, és ezt egy korhatáros GIF kép (gondoltam, animált gif lesz, és tényleg) be is bizonyítja. Amit azonban inkább nem linkel be a jóízlés okán. Én persze amilyen hülye kiváncsi vagyok, nem bírtam ki, rágugliztam. Basszus, úgy kellett nekem! A félmeztelen srác, nekem idáig azt jelentette, hogy egy pasi a felsőtestét villogtatja. Ezen viszont volt egy hosszú ujjú póló! Bakker! És három p*csa ott ült a széken, és bámulta a pöcs (szó szerint értendő) produkcióját. Az egyik még intett is, kinyújtott karral, a mutatóujját forgatva, hogy csinálj nekem helikoptert, bzmeg. A csávó meg, esküszöm, csóválta nekik a farkát! A magyar kereskedelmi televíziózás csúcsa!

Fordítás szükségeltetik

Rájöttem, hogy nem csak az angol nyelvű szépirodalmat kell lefordítani, hogy a könyveket azok is élvezhessék, akik magyarul olvasnak csak ilyesmit. Sokkal fontosabb a magyar-magyar fordítás, hogy pontosan értsük az embereket, és jobban élvezzük az életet. Felismertem, hogy a környezetemben szinte mindenki valamiféle fura nyelvet beszél, mely tele van "hamis barátokkal", azaz olyan kifejezésekkel, melyek az anyanyelvemen, magyarul ismerősnek tűnnek, magától adódna az értelmezésük, pedig valójában csak alaki hasonlóságot mutatnak a szavak, igazából egészen más a jelentésük. Mondok példákat.

Év vége, év eleje

Túléltük az ünnepeket! Necces volt, mert a mama letális dózisban kínálta a hagyományos ünnepi ételeket. De kicseleztem, ügyesen imitáltam a sütifalást. Szedtem mindenből a tányéromra, és kínálgatásnál mutogattam, hogy még van. Aztán lopva mások tányérjára csempésztem egyet-egyet, mutatva, hogy azért fogyogat, de már nem bírok többet. Szilveszterkor viszont súlyos helyzet alakult ki. Virslit mindenkinek kellett enni, hogy szerencsénk legyen. Persze disznóhúsból. És nem, baromfivirsliről szó sem lehet. Csak a disznó jó, mert az "előrefelé túr". A baromfi meg "hátrafelé kapirgál".

VX

Estefelé sétálni vittem Szendit. Tudom, ez bután hangzik, tekintve, hogy csak én sétáltam, ő repült, de nem mondhatom, hogy repülni vittem, mert azt sajnos nem tudok. Nagyi se tud, de mesélt róla, hogy nagyon régen voltak akik tudtak. Ő is csak hallott róluk, és állítólag elég furán néztek ki, inkább hasonlítottak Szendire, mint miránk. Persze csak kinézetre, mert Szendi sokkal barátságosabb. (Mondta ezt azután, hogy megharapta.) Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy Szendi vitt sétálni engem, és talán néha így is volt, amikor nekem nem sok kedvem volt kimozdulni. Ő persze mindig nagyon várta, hogy repülhessen. Főleg mivel ilyenkor szokott bogyózni, mert szobatiszta a szentem, soha nem piszkít a szekrényembe.