Rajongok a vámpíros történetekért. Csak sajnos kevés van belőlük. Egy szirupos romantikus ponyva, szirupos romantikus ponyva marad akkor is, ha az észvesztően sármos kalózkapitányt észvesztően sármos mestervámpírra cseréljük. Az arányok megmutatják a mű valódi természetét. Tartsuk a könyvet egy lavór fölé, tekerjük hengerré, és facsarjuk tiszta erőnkből. Figyeljük meg, hogy ami kicsorog belőle, abban a vér, vagy a nyál van többségben. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz című könyve határeset. Épp annyira véres, mint nyálas. Az élvezhetőség határán. De a múltkori vámpírbarbis sztorit magasan hajazza.
Más szemében a dinamizmusszálkát felismerni, a sajátomban a sémagerendát
meg még csak kapiskálni
-
megpróbálni megszerezni, nem tudni megszerezni, aztán továbbállni,
megpróbálni megszerezni, megszerezni, aztán továbbállni, megpróbálni
megszerezni, nem tu...
1 hete