Volt egy zoknim. Fekete. Szerettem. De a sok mosástól elvékonyodott az anyaga, és azt vettem észre, hogy átsejlenek rajta a lábujjaim, mint egy harisnyán. Ment is rögtön a kukába.
A harisnyákkal kapcsolatos legelső emlékeim óvodás koromból származnak. Anyám, hazaérve, lerántotta magáról ezt a ruhadarabot, és lehajította a fürdőben. A mosógépen, a szennyestartó fedelén, vagy a fedél alól kikandikálva rendszeresen találkoztam az egyes példányokkal. Úgy hevertek ott, mint valami ocsmány kígyó levedlett bőre. Csak úgy, félig kifordítva, összetekeredve. Vagy a csap vizében áztak, mint egy vízbefúlt állat. És egy állattetemnek sem lehetett volna sokkal rosszabb szaga.
A mosásra váró fehérneműimet gondosan betuszkolom a szennyestartó fedele alá. Ha nem fér, megemelem a ruhahalmot, és az alá teszem. Katám is a kupacba pakol. Ellenben Fecó előszeretettel hajigálja szét a zoknikat a lakás legkülönbözőbb helyiségeiben. Volt, hogy a konyha küszöbén is találtam. Egyszer megesett, hogy fürödni indult, és az ingét a fotel hátán hagyta, mikor felkelt. A nadrágot letolta és kilépett belőle. Trikót a kanapé támlájára dobta, zoknit az előszoba szőnyegére, és az alsó talán eljutott a fürdőszobáig. A ruhái, mint szerencsétlenül járt repülőgép darabjai, szóródtak az útvonal mentén. Esküszöm nem látta senkitől! Szerintem az erre való hajlam az Y kromoszómán van kódolva.
7 megjegyzés:
Tiltakozásomnak adnék helyet ha nem értenék egyet. Mert ez szemenszedett szex izmus amiben tisztára igazad van. De akkor is.
Szia!
Ez belénk van kódolva.
Mit gonjdolkodtam az "állattemnek" szón, én vagyok az utolsó aki szól ilyenért, mielőtt kérdeztem volt google(érdemes megnézni), de rájöttem.
Tamás
Mr. Pickles: Hát, ilyen szexista hangulatban voltam tegnap. De hangulattól függetlenül, és Y kromoszómástul elfogadlak benneteket. (Csak hajtsátok le azt a rohadt ülőkét!) :-)
Tamás: hogy könnyebb legyen benneteket szeretni, az említett parányi hibát kiegyensúlyozzátok azzal, hogy könyörtelenül rámutattok tévedéseinkre. :-) De komolyan, köszönöm a lektori segítséget. Mielőtt rányom a "közzétesz" gombra, az ember egyszer átolvassa a szöveget. Az asszony kétszer is, én meg háromszor. De mivel tudom, hogy minek kéne ott állnia, hajlamos vagyok beleolvasni azt, akkor is, ha nem pont az van ott. Lehet más is észrevette, de te szóltál is. Jár érte egy cuppanós. Puszi!
Amelyik vonulási útvonalát nem levetett ruhadarabok szegélyezik, az kupacban tartósítja a retkes ruháit a fotel karfáján.
Szendy Gábornál olvastam: "Mit kap, aki hibát talál a könyv szövegében?"
Szendy válasza: "A lektorral együtt lenyilazzuk, mint Attila, a hun szolgáit a sírjánál."
:)
Na ja, de könnyű annak, aki után még lektor is átnézi a szöveget. Nekem maradnak a jószándékú olvasók.
És ha már lektorálásról van szó, jól értem a mondatot, hogy Attila saját kezűleg nyilazta le a saját szolgáit, a saját sírjából? :-D
Szia AncsaT! Én nagyon szeretem a harisnyás női lábacskákat!!! Ennyi. :)
A női lábacskák iránti rajongásban osztozni tudok én is. :) Harisnyában is gyönyörűek a nevezett lábacskák, csak az én fejemben rögtön megjelennek a harisnyák lábacskák nélkül is. Boááá...
Megjegyzés küldése