Vámpírszex

Rajongok a vámpíros történetekért. Csak sajnos kevés van belőlük. Egy szirupos romantikus ponyva, szirupos romantikus ponyva marad akkor is, ha az észvesztően sármos kalózkapitányt észvesztően sármos mestervámpírra cseréljük. Az arányok megmutatják a mű valódi természetét. Tartsuk a könyvet egy lavór fölé, tekerjük hengerré, és facsarjuk tiszta erőnkből. Figyeljük meg, hogy ami kicsorog belőle, abban a vér, vagy a nyál van többségben. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz című könyve határeset. Épp annyira véres, mint nyálas. Az élvezhetőség határán. De a múltkori vámpírbarbis sztorit magasan hajazza.

Savanyú szőlő

Tegnapi hozzászólásomért megdicsért bátyám. Hogy a széleskörű műveltségemről sikerrel tettem tanúbizonyságot. Itt kezdtem gyanakodni. Nem is hiába, hisz "in cauda venenum", (a méreg a farkában van - azaz a végén, mielőtt félreérti valaki - latin mondás,) az utolsó, egyébként kérdő mondatban sikerült elejteni némi utalást a savanyú szőlőre. A kérdés veleje az volt, hogy mit csinál Viktória, amit én nem. A válasz roppant egyszerű. Ír.

Papillon

Anélkül, hogy túlságosan el lennék szállva a saját műveltségemtől, engedtessék meg, hogy szörnyülködjek. Ha egy önjelölt kommunikátorról, pl. egy bloggerről derül ki, hogy tudatlan, akkor az is sajnálatos, de megbocsájtható. Profinál, persze mitől profi a profi, szóval hivatásosnál, ez már több mint kínos. A héten, pedig még csak a felénél tartunk, már kétszer is beleszaladtam ilyenbe.

Szabdzsi

Tegnap elterelte a szót a hímsovinizmus a receptről, aminek a történetét el akartam mesélni. Hiába, a csajokkal, meg a sörrel, mindig el lehet vonni a figyelmem. Még jó, hogy a tanítványaim nem tudják! De most, a gasztronómia ürügyén megint beszélhetek másik kedvenc témámról, a bátyámról.

Hímsovinizmus

Gondoltam, hogy ma arról írok, mit főztem vacsorára. Aztán ráfrissítettem az addictblogos nyitva maradt böngészőablakra. A tegnapi bébiszitteres post után ma sörös reklám volt terítéken. A felvezető szerint mindkét reklám kifejezetten hímsoviniszta. Nekem viszont mindkettő kifejezetten tetszett. Nem csak a dögös lányka és a finom sör, hanem a reklámok humora, ötletessége is, nem beszélve róla, hogy nem olyan rég, pont Heineken-nel sikerült orvosolnom Stellám iránt érzett csalódásomat. Lehet nem csak feminista, hanem hímsoviniszta is vagyok?

Várható volt

Kata panaszkodott, hogy fáj a torka és érzi a fejét. Fecó is tüsszentett kettő gyanúsat. Természetesen én fertőztem le őket. Annak ellenére, hogy Kata tegnap éjszakára leköltözött a nappaliba, nehogy alvás közben egy levegőt szívjon velem. Fecó az unokatesóknál, Kata a kertben volt délelőtt. Délután meg a mamánál voltak. Tehát biztosan én adtam rájuk a fertőzést.

Édes Jackie-m

Reggel úgy ébredtem, hogy kapar a torkom, és forró a homlokom. Mértem a lázam, 37,4°. Nem éreztem jól magam, nem is keltem fel 10-ig. Kata morcolt, látván, hogy "lustálkodom". Aztán az ágyba vittem a kölcsön laptopot, és maszek melót csináltam rajta. Ez kicsit segített a dolgokon, délben már kérdezte, éhes vagyok-e. Nem voltam.

Fecó ki volt tiltva a hálóból, nehogy ráragadjon a fertőm. Leült a küszöbre, és ott hallgatta, hogy mesélek neki. Aztán mindketten elfáradtunk. Ő más program után nézett, én meg elaludtam. Közben felment a lázam 38° fölé, és enyhén deliráltam. Mikor arra ébredtem, hogy Katám hajol fölém, Jackie nővérnek szólítottam, és úgy tettem, mint a turret szindrómás Cooper. Megfogtam a mellét. Kata megnyugodott, hogy most már biztos jobban vagyok.

Kérdések a vallásról

Duncan Shelley blogjában megjelent egy felhívás. Közvélemény kutatást végez vallással kapcsolatos kérdésekről. A válaszokat egy regényben szeretné hasznosítani, és ehhez kért segítséget. Nosza, gondoltam, ilyen ügyekben magam is rászorulok a segítségre, ezért nem tagadhatom meg tőle. A válaszokat a vallás nevesítése nélkül kérte. A kérdéseket úgy érzem lehetett volna jobban is megfogalmazni, bár nem tudom pontosan, mit akar kezdeni a válaszokkal. Így lehet, nem is a kérdésekkel, hanem inkább a rájuk adott válaszaimmal vagyok elégedetlen.

Narancsos kacsa

Mostanában, ha körülöttem politikáról beszélnek, általában kétféle véleményt hallok. Az egyik szerint mindennek vége, jön a narancssárga terror. Politikai tisztogatások, koncepciós perek, nepotizmus, szemérmetlen fosztogatás, véreső, sáskajárás, bibliai csapások. A másik verzió szerint felvirrad a jólét korszaka, Igazságos Viktor országlása elhozza a harmóniát, a boldogságot, bőségszaru ontja áldásait, az éden kertje lesz az ország.

Ismét könny!

Teljes mértékben elgyötörve érzem magam. Katám megint a kertben robotoltatott. A kapanyél feltörte a kezem. "Érzem" a derekam. Bár az mástól is lehet. A karomban izomláz van. Egy barátnőm is lehúzta a tegnapi postot. Szerinte kissé tolakodóan "toltam az olvasóim képébe a puncimat". Nem szokott ilyen prűd lenni, talán neki is rossz napja volt. Én nem a leszbikusságommal akartam tüntetni, de valahogy fel kellett vezetnem a pinaszagú parfüm történetét. Bocsánat, "pipaszagú".

Illatos a pi...pám

Katám egy-egy jól sikerült éjszaka után, reggelente kinyitja az ablakot szellőztetni, mondván, hogy nagyon "tömény" a légkör. Az oxigént díjazom, de azt is szeretem, ha "harapni lehet" a levegőt. Ilyenkor megesik, hogy visszahúzom az ágyba, az ölébe fúrom az arcom, és mélyeket inhalálok. Elhúzza a fejem, és kényeskedve fintorog, "fúj, hogy bírod ezt?". Én fennakadt szemekkel kábultságot játszva motyogok, "az este még te is bírtad". De állítólag "az más", meg "zuhanyzás után nem ilyen tömény". Aztán még szoktam viccelődni vele, hogy parfümöt kéne csinálni ezzel az illattal.

Barbie és a Vámpír

Szeretem a vámpíros meséket, de azért vannak határok. Devlin Haynes néven írta valaki az Éjmámor c. khm... művet. Mint egy vámpíros romána füzet. Illetve még azt a színvonalat sem üti meg. Borzasztó. Egyre jó az ilyen, hogy önbizalmat adjon kezdő szerzőknek. Mondván, hogy ennél még én is jobbat tudok. És ezt kiadták, tehát semmi nem lehetetlen. Sokan talán csak azért nem jelennek meg, mert nem volt elég kitartásuk, hogy befejezzenek egy irományt. Vagy ha befejezték, nem házaltak vele elég helyen. Esetleg nincs rokonuk a kiadó vezetésében.

Sirám

Kisütött a nap, így egész nap a kertet rendezgettük Katámmal. Nagyon boldog volt, hogy milyen remek családi program. Fecó is szaladgált körülöttünk fel s alá egy darabig, aztán inkább elment legózni. Én is meguntam egy idő után, de én nem léphettem le. De végeztünk mindennel. Estére elültettük a medvehagymákat is. Illetve néhány sérültet nem. Azoknak leszedtem a levelét, és csináltam belőle tejfölös medvehagyma-salátát. Katának nem jött be az illata, de én belakmároztam belőle. Állítólag jó a gyomorpanaszokra, de nekem lehet, hogy okozza azt. Bár lehet, a gyanús eredetű olajos mag-mix a bűnös. A lényeg, ég a gyomrom.

Fentartható?

Izlandon kitört egy vulkán. Európa északi és nyugati részén megszűnt a légiközlekedés. Az infrastruktúra, amihez hozzászoktunk, törékenyebb, mint gondolnánk. És itt nem csak a természeti katasztrófáknak való kiszolgáltatottságra gondolok.  A közlekedési hálózatok, a közműszolgáltatás, a kereskedelmi láncok, stb. elsődleges célja nem a fogyasztói igények kielégítése, hanem a profit termelése. Azaz, hogy világos legyen, ha ezeknek a működtetése nem lesz kifizetődő, például a kőolaj-kitermelés csökkenése miatt egekbe kúszó hordónkénti olajár következtében megemelkedik az energia és szállítás költsége, akkor mindenféle természeti csapás nélkül is egyik napról a másikra összeomolhatnak ezek a szolgáltatások.

Emléknap

Ma emléknap van. Kétszer is. Egyszer Holokauszt emléknap. 2000 óta, parlamenti döntés alapján, április 16-a a holokauszt emléknapja. A parlamentet tiszteletben tartva, én is emlékezem az áldozatokra. A második világháború alatt, a náci Németország kirekesztő politikája következtében elhunyt polgári személyekre. Függetlenül a származásuktól, vallásuktól, a "bűnüktől", hogy táboron belül vagy kívül haltak meg, függetlenül, a számuktól, hogy egynél kevesebb vagy hatnál több millióan voltak. A holokauszt számomra nem egyenlő a zsidó holokauszttal. Nem felejtem el, hogy létezett roma holokauszt, meleg holokauszt, stb.

A "hős" négy betűs szó

Tesóm szerint nem véletlen, hogy a tegnapelőtti postban emlegetett film annyira tetszett. Ebben a korban én is hasonlóan elveszett voltam és legalább ennyire eszelős is. Ha kevésbé drámaian, de én is elindultam a lejtőn. Ha nem találkozom bátyámmal... valószínűleg valami mást olvastok most a blogom helyett. De nem a sanyarú gyermekkoromról akarok írni, hanem az egyik, a filmben is előforduló dramaturgiai eszközről.

Médium

Még egy sorozatot elkezdtem nézni. A "médium"-ot, Patricia Arquette-el. Már a True Romance-ban is feltűnt, hogy milyen észvesztően bomba nő. Most újra látni, plusz tíz kilóval és plusz tíz évvel, kellemes meglepetés. Hús-vér nő benyomását kelti, olyan formákkal, amiket szeretnél megfogni, hogy érezd is, amit látsz. Szeretnéd gyömöszölni egy kicsit, abban a megnyugtató tudatban, hogy nem fog eltörni. Az arca pedig olyan kevincostneres lett. A ráncok a szeme és a szája körül, jól állnak neki. Nem akarok ilyen boros hasonlatokkal jönni, hogy a kor csak javít rajta, de érett nőként, vonzóbb lett. Fiatalabban talán csábosabb volt, de most igazán vonzó. Gy.k. a különsbség a kettő közt az, hogy az egyikkel órákat, a másikkal éveket szeretnél együtt tölteni.

Elveszettek és eszelősök

Ma Piper Perabonak a már emlegetett filmjéről írok. Lost and Delirious - magyarul: Elátkozott szerelem. Már megint sikerült igen bénán magyarítani egy filmcímet. Szinte látom, ahogy valaki töri a fejét, izzad, csikorognak a fogaskerekek az agyában. Ha már a szerelmet mindenáron a címbe akarja tuszkolni, lehetett volna eszelős szerelem, de azt úgy vélte talán, a leszbikusok nehezményeznék. Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de nekem jobban megfelelt volna. Persze már azt sem értem, miért kellett egyáltalán hozzányúlni. Az eredeti cím elhangzik magában a filmben is. Az egyik szereplő szerint az internátusban a lányok Pán Péter elveszett gyermekeihez hasonlóak. Ők is elveszettek. És eszelősök.

Lány feketében

Tegnap elég pocsék napom volt. Ernyő nélkül indultam el, majd belegyalogoltam egy pocsolyába. Nem elég, hogy ázottan, csapzottan tanítottam, ráadásul kiesett minden a kezemből, vigyorogtak a kölykök. Mára felkészültem. A fekete bakancsomat vettem fel, fekete farmerral, fekete bársonyinggel, fekete bőrdzsekivel, és vittem a fekete ernyőm. Mondta is egy kolléganő, hogy olyan jobbikos formára öltözködtem. Tiltakoztam, hogy dehogy, mert nem is a Gárda-egyenszoknyám van rajtam. Ettől kicsit elbizonytalanodott. Én is megakadtam egy pillanatra. Elgondolkodtam, vajon milyen lehetne a női Gárda-egyenruha. Fekete fejkendő, fehér blúz, fekete szoknya és fekete bakancs? Egész végig azon tűnődtem, amíg bementem az órára, hogy hogyan néznék ki ilyen szerkóban. De ahogy voltam, így is elég félelmetes benyomást kelthettem, mert ma nagyon jó volt az órámon a rakoncátlanabbja is.

Bye Stella

Tegnap, szavazás után ellátogattunk Kata szüleihez. Kis süteményezés, és sörözés a papával. Be volt hűtve a Stella, kifejezetten az én kedvemért. De vagy a gusztusom változott meg erőteljesen, vagy a Stella Artois minősége. Rettenetes, de nem ízlett. Azért nem volt egy lóhúgy, de az íze nem az volt, amit megszoktam és (el)vártam tőle. És sajnos ez nem először fordult elő. Úgyhogy inkább én is Heineken-t kértem. Papa szó nélkül kivitte a poharam a konyhába, kilöttyintette a mosogatóba, még ki is öblítette. Töltött az üvegéből, majd a maradékkal odaállította a poharam mellé. Ő elmarta a Stellát, töltött, összeszorította a szemét és kortyolt. Vigyorgott, majd azt mondta, nem is olyan katasztrofális.

Limonádé

A sok noszogatásnak hála kezd körvonalazódni a kísérleti projekt. Egy romantikus történet, aminek a munkacíme, minő meglepetés, "Limonádé" lesz. Hogy a Harlequin füzetek IQ szintjét meghaladjuk, majd lesz benne némi shakespeare-i fordulat. Félreértések, tévedések, ármány és szerelem, féltékenység, bosszú, barátság, érdek, meg minden ilyesmi. Tesóm szerint célszerű nem teljesen ismeretlen környezetbe helyezni a sztorit, ezért nem Monte Carlo kaszinóinak szerencsejátékosai, vagy azték templomot ásó régészek lesznek a szereplők, hanem egyetemisták.

"Váccpávör"

Szépséges, nyugalmas hétvége van. Katám még az iskolában tanul, Fecóhoz eljött egy haverja és legóznak gőzerővel. Én meg a billentyűzetre vetem magam, hogy időben elkészüljek a mai bejegyzéssel, mert tegnap a végére már elálmosodtam. Komoly mondanivalóm mára nincs, kampánycsend és uborkaszezon van.

A kampányok hallgatnak

Gyorsan postolok még egyet. Mielőtt beáll a kampánycsend. Nem mintha a blogom alkalmas lenne a választások végeredményének befolyásolására, vagy bárki is törődne vele, ha megszegném a kampány előírásokat. Egyszerűen csak jogkövető magatartást igyekszem tanúsítani. Garázdaság, könnyű testi sértés, közrend megzavarása, lőszerrel való visszaélés, ... Hol vannak már a régi szép idők.

Vitáztam

Már megint jól kibabráltam magammal. Sikerült hozzászólnom egy kulturális témához egy blogban. Pillanatokon belül a feminizmusról bontakozott ki a vita. Nem is tudom, miért mentem bele. Mert ilyen hülye vagyok. Ezzel cseszem el az időm, mikor minimális az esélye, hogy bárkinek a fa fejébe, akár csak egy csepp józan észt is bele tudnék csepegtetni. Valószínűleg csak a saját egómat próbáltam hízlalni. Vitázni a vita kedvéért szórakozás, de nem túl sok eredményt hoz.

Gyomorfordulat

Végeztem a leckével. Kata polcáról, a hátsó sorból, ahol rejtegeti őket, előhalásztam egy júliát. El is olvastam. Ne nevessetek! Nagyon tanulságos volt. Persze háborgott a gyomrom, többször letettem és kimentem levegőzni, időnként meg nyüszítettem, hol kínomban, hol a röhögéstől. Pedig igyekeztem jól választani. Elolvastam vagy harminc füzet fülszövegét. Ami túl egzotikus helyen, dzsungelben, karibi szigeten, stb. játszódott, azt egyből kiselejteztem. Amiben a főszereplőnő kiemelkedően tehetséges festő, zenész, üzletasszony, stb. volt, azt is. Meglepő mód, nem is sok maradt. Kiválasztottam egyet, amiben tévedés, félreértés, szerepcsere, szóval valami összetettebb bonyodalom látszódott. De sokat ez sem segített.

Keservesen kínzatol, vas szegekkel veretel

Kata hazajött és Fecó őrajta lógott. Mivel a nap nagy részét velem töltötte, anyahiánya támadt a gyermeknek. Kata szegény szeretett volna szusszanni kicsit, de azért hallgatta a lelkes beszámolót a mai napról. Ami igazából nagy henyélés volt. Társasoztunk, ebédet főztünk, borsólevest, tökfőzeléket, társasoztunk, ebédeltünk, társasoztunk, mesét olvastunk, és megint társasoztunk. De az este, hogy Katám volt az ügyeletes, azt csináltam, amit én szerettem volna. Kicsit elmélyedtem valamiben, ami túlmegy egy anyuka, egy háziasszony szokásos teendőin.

Nyuszinap

Reggel felébredtem, hogy Katám zörög, ahogy levonult a fürdőbe. Nyújtózkodtam pár macskásat, majd utána mentem. Megnyitottam a csapot, és lefröcsköltem egy kis hideg vízzel. Láttam az arcán, hogy előbb elönti a düh az inzultustól, de aztán leesett neki, és mosolygott rám. Azért gyorsan rögtönöztem egy locsolóverset is:

Szépek legyünk, S kerüljük a patikát! Ezért aztán meglocsoljuk, Most a kicsi Katikát.

Nem egy hagyományos termékenységi szertartás, de babonából, a szépségért és az egészségért ennyi jár.

Felejtsd el a lányokat!

Aki követi egy ideje a blogom, meg kell nyugtassam, nem változtatok ekkorát az életemen, ez csak egy dal címe. Belenéztem egy filmbe, ami iránt nem voltak túl nagy elvárásaim. A címe: But I'm a Cheerleader. (Magyarul "Mentsd meg a pompomlányt!" címen adta valamelyik TV, de nem sikerült szinkronos verziót töltenem sehonnan.) Azonban még el sem kezdődött igazán, amikor megfogott. A főcímzene, amivel indultt, az a "Chick Habit" c. szám, melyet April March (Elinor Blake) énekel. Ez hallható a Grindhouse - Halálbiztos végén is, a stáblista alatt. Ezt a filmet is emlegettem már. A dal egyébként átirat, az eredetijét France Gall (ez is művésznév) énekelte, a címe: "Laisse tomber les filles", azaz "Felejtsd el a lányokat!"

Pedikűr

Fárasztó nap volt a mai. Katám teli energiával jött haza a tanfolyamáról, és kertészkedni óhajtott. És azt óhajtotta, hogy én is így tegyek. A sötét se űzött be minket, lámpát gyújtottunk és folytattuk. De a vacsorából nem engedtem. A jógát még hajlandó vagyok halasztani, de az evés az nekem szent dolog. Csan-buddhistáéknál legfőbb parancsolat: "Ha éhes vagy, egyél, ha álmos vagy, aludjál!".

Pihengetés

Kata korán elment dolgozni, hogy hamarabb eljöhessen. Fecó felébredt a zörgésre, átjött hozzám, bemászott mellém az ágyba, hozzám bújt, és aludtunk még majdnem két órácskát. Aztán lementünk a konyhába, kölesből főztem kását. Átmentünk a boltba, vettünk tojást, meg egy darabka sonkát. Megfőztem az ebédet, zöldbablevest, lencsés rizst. Kisbogár közben legózott a szobájában, de leszaladt minden negyedórában, hogy valamit megmutasson vagy kérdezzen. Így eltelt a délelőtt. Most Katával átmentek a mamához, ott vannak az unokatesók is.

Bolond dolgok

Az egyik osztályomban, mikor ma bementem matek órára, nem tudtam leülni a tanári asztalhoz. Hiába próbáltam kihúzni a széket, annak a lábát madzaggal odakötötték az asztalhoz. Mondtam, nem probléma, úgy is járkálni akartam a teremben a röpdolgozat írása közben. Felírtam a feladatot a táblára, és mondtam, hogy kezdjék el. Egy szöveges példa volt, ami másodfokú egyenletre vezetett, komplex gyökkel. Öt perc után mondtam, hogy a mai dátumot ne felejtsék el felírni a lapra. A hónapot és a napot is betűvel írják ki. Hullámos vonallal húzzák alá, és az ékezeteket piros színnel karikázzák be. Valamint, az erdő legnagyobb fáját vágják ki egy kis heringgel. És kérek egy rekettyést is.