Nyári lazaság

Ma Kata se ment dolgozni. Ezért már tegnap este is lazán vette a "takarodót". Aztán éjfél körül, szokás szerint beájult, én meg nem bírtam elaludni sokáig. Neteztem, aztán meg hallgattam a szuszogását. Reggel mégis ő volt az, aki nem bírt felkelni. Huzakodtunk, hogy ki vigye el Fecót a táborba. Végül megalkudtunk, hogy én intézem a reggelt, ő meg az ebédet. Miután megjöttem, visszabújtam mellé. Előbb "haggyálaludni" volt, aztán mikor hagytam, ő nem hagyott. A nagy sikerre való tekintettel megismételtük az éjszakai előadást. Most ő ment ebédet csinálni, és én aludtam egy jót.

Mire felébredtem, majdnem dél volt, ebédeltünk. Egész kis könnyű ebéd lett, mert olyan rágós volt a zöldbab (kapros szószban), (szerintem a fagyasztó aljában valami múlt századbeli relikviát talált a Drága,) hogy abból csak nagyon lájtosan volt étvágyunk csipegetni. Aztán, mivel szépen sütött a nap, és nem volt kedvünk mosogatni, inkább megtámadtuk a hintaágyat. Isteni szabad ég alatt szexelni. Ahogy a falombon át, foltokban tűző nap játszik az ember lányának bőrén, miközben enyhe szellő fújdogál, de épp csak annyira, hogy felszárítsa a kéj izzadtságát.

Zuhanyzás után felzabáltuk az összes kenyeret, ami itthon volt. Kentük vajjal, lekvárral, gabonamájassal, májkrémmel, és az olajoshalról csak súlyos fenyegetésekkel tudtam lebeszélni a Kedvest. Aztán elment Fecóért, még átmennek a mamához is. Én kinyitottam egy üveg sört, (akciós Steffl,) és olyan jóllakott, tunya elégedettségben dagonyázom, hogy az már szégyenletes. Ki kell majd találnom, hogy mihez kezdek a nyarammal, mert így teljesen szét fogok csúszni. A sok sörtől három csöcsöm lesz, álló nap csak vakarom a seggem, csapkodom a legyeket a lábam szárán, és mire észbe kapok, nyakamon a szeptember.