Fú, apám, de klafa!

Megnéztem egy filmet, az volt a címe: "Gamer". Az alapsztori, hogy van egy játék, olyasmi, mint a Second Life, csak nem virtuális figurákat irányíthatsz, hanem valódi, hús-vér embereket. A "játékosok" fizetnek azért, hogy mások bőrébe bújva megcsináltathassanak velük olyan dolgokat, amihez maguk nem elég tökösek. A "színészek" pénzt kapnak azért, hogy mások játékszerei legyenek. Beültetnek valami vackot az agyukba, és ha bemennek a "játéktérre", ami egy adott városrész, akkor a játékosok hozzájuk kapcsolódnak és irányítják őket. Technikailag még nem az igazi, mert csak belemotyognak a másik fejébe, az meg aztán engedelmeskedik. De van egy 2.0 verziója is a játéknak, amiben halálraítélt fegyenceket lehet irányítani, akik éles fegyverekkel nyírják egymást. Ez már tutira működik, teljes az irányítás, tisztára mint egy FPS játék, csak igazi a vér, meg a halál.

Na mindegy, elég egy beteg dolog, csak a főgonosz miatt érte meg végignézni (Michael C. Hall = Dexter), de nem is ez a lényeg, hanem az egyik jelenet. Van ugye a profi katona, akit egy 17 éves srác irányít, és meg akar lógni. Kiiktatja magát az irányítás alól, és elintézi, hogy csempésszenek be neki egy üveg töményet a sittre. Öltözéskor megtalálja a piát a golyóálló mellényének a belső zsebében. Mit csinál vele? Hát naná, hogy rögtön megissza az egész üveggel. Nem jössz rá, hogy minek, mert abban a szúrásban lerészegedik, és csak tántorog, és majdnem kinyírják, mert teljesen használhatatlan lesz.

Betámolyog egy elhagyott épületbe, a meneküléshez keres egy elhagyott autót, kinyitja a tanksapkát, amire a gyengébbek kedvéért rá van írva, hogy csak alkoholt lehet bele tankolni, ledugja az ujját, és sugárban belehány a tartályba. Ezt párszor még megismétli. Most azt hagyjuk, hogy olyan mólés, hogy a lábán alig áll, a puskával nem tud célozni, viszont a gyomrával remekül, mert nem sok megy mellé. Hagyjuk, hogy amint telehányta a járgányt, azon nyomban kijózanodik. Ja, bocsesz, előtte még, ami felszívódott volna, belehugyozza azt is a tartályba. Megmondjam mit nem értek én? Hogy mi a szarért nem lehetett az üveggel a zsebében odasétálni az kocsihoz, és csak simán beleönteni a szeszkót?

Gondolom azért, mert a forgatókönyvíró akart valami baromi jó jelenetet tenni a sztoriba. Mint amikor a főhősök a vége előtt nem sokkal elkapják a főgonoszt. Az széttárja a karját, náluk töltött fegyver, becélozzák a mocskot, aki kinyírta apjukat, anyjukat, a feleségüket és a négy gyereket. Na most akkor logikus, hogy mit csinálnak, ugye? Nem ám lyukat lőnek a szíve helyére, hanem nekiállnak dumálni vele. Odamennek egész közel hozzá, hogy rájuk borítsa az akváriumot, vagy legyen még idő kivárni, amíg a hústorony verőember felér a liftel, és elvegyék tőlük a fegyvert. Persze nagyon nem izgulnak, tudják, hogy a végén úgyis ők győznek, naná, hisz már olvasták a végét.

Kellenek az erőltetett csavarok. Hogy fokozzuk a drámai feszültséget. Mert a néző úgy is hülye, nem tűnik fel neki, ha a történet, rendőrségi zsargonnal szólva, "nem életszerű". Persze az is lehet, hogy valaki csak gyakorlatlan, nagyon lelkes, és jön egy zseniális ötlet, amit elfelejt alaposan végiggondolni, kidolgozni. Mondjuk a forgatás előtt valószínűleg elolvasták páran a sztorit. A nagy szégyen az, hogy közülük senki nem szólt, b*szod öreg, ezt gondold át mégegyszer!

Kedveseim! Drága olvasóim! Nehogy ilyen szégyenbe kerüljetek! Ha a fikciós írásaimban valami orbitális baromságot találnék írni, mondjuk az Axe tusfürdőnek rózsaszín lenne a flakonja, a motoros vagány a hátsó keréken ágaskodva fékezné le a mociját, vagy egy leszbi csaj rájönne, hogy a pasikkal mennyivel jobb is a szex, azon nyomban szóljatok rám! Dobáljatok meg papírgalacsinnal, kiáltsatok svindlit, kommenteljetek, hogy hékás, ez nem kóser, valamit elcsesztél, de nagyon.