Elég béna cím, csak eszembe jutott egy könyv, és semmi más értelmes, ere a célra. A téma az, hogy az emberek, az alkalmasnak talált személyek előtt, képesek meglepő - néha saját maguk számára is meglepő - módon megnyílni. Mikor rákérdeztem a miértekre, az volt a leginkább értékelhető válasz, hogy "olyan jól tudok hallgatni". Ez igazából nem tudom, hogy mit jelent, és bármi is legyen, e-mailen keresztül szerintem nehéz előadni, szóval a bizalomgerjesztés témaköre nekem nem teljesen világos. Találtam érdekes cikket, de sokkal okosabb nem lettem. Az bizonyos, hogy akár a hitnél, itt sem abban van a titok, akiben, amiben bízunk, hanem magában a személyben, aki bízik, hisz.
A bizalom kapcsán az jutott eszembe, hogy én már mennyi mindenről hallgattam. Kezdve onnan, hogy ki öntötte teli homokkal az óvónéni táskáját a játszótéren, odáig, amiket egy-egy tanítványom bízott rám a szertár csendjében. Ugyanakkor én a saját dolgaimat nem igen adtam ki másoknak. Mikor még alsó tagozatban a bizalmas barátnőmmel kitárgyaltuk, melyikőnknek melyik srác tetszik, és másnap azon csámcsogott mindenki, hogy én szerelmes vagyok a Petibe, az jó lecke volt. Amikor pedig rájöttem, hogy neki nem is az a srác tetszett, akiről beszélt, hanem szintén a Peti, az tovább árnyalta a képet. Megdöbbentő, hogyan képes egy kiscsaj, aki még nincs tíz sem, egy gyanított vetélytársnak csapdát állítani, és végleg kiütni a versenyből. Mert ezek után Petivel éveken át zavartan kerültük egymás társaságát. Csak később, az osztálytalálkozón derült ki, hogy én is jó voltam nála. Az vigasztalt, hogy az áruló csajnak sem jött össze a dolog, és időközben egy affektáló p*csa lett belőle, és béna volt a haja, túl erős a sminkje, és azok a rikító, gagyi bizsuk! Egy olcsó ribancnak nézett ki, és ezt a Peti is láthatta.
A középsuliban is hallgattam pár dologról. Például, hogy ki hányta össze farsangkor a női vécét, vagy kivel csalta a barátnőmet a pasija. Ezt, utóbb kiderült, mindenki tudta, még a barátnőm is, de külön értékelte, hogy én nem siettem rögtön "elújságolni" a hírt. Olyan profin szakított a sráccal, hogy az két hétig nem is tudta, hogy már nem járnak. Ráért a csaj, csak mindig pont olyankor, amikor a srácnak edzése vagy valami programja volt. Meg nem ment el két randira. A másodiknál azért már gyanakodott kicsit a srác. És hallgattam a kistanárnéniről is. Aki nálunk gyakorlótanított. Nekem tartott órák után különfoglalkozásokat is, egy olyan tárgyból, ami nem szerepelt az érettségin. Pedig az érettséghez igen is volt köze. Aztán lefeküdtem fiúkkal is, és arról is hallgattam. Ami meglepőbb, hogy ők is. Olyan pletyka is járta, szüzen érettségiztem le. Gondoltam, ennél gonoszabbat sose terjesszenek rólam.
A főiskolán is hallgattam pár dologról. Ezek olyan "apróságok" voltak, mint csalással szerzett vizsgajegyek, füvezés, bokor alatt szexelés, öngyilkossági kísérlet, szerelmi viszony nős pasival. Megdöbbentő, miket el nem meséltek nekem. A legcikibb az volt, amikor egy páros mindkét tagja a bizalmába avatott, és baromira kellett figyelni, hogy melyik mit mondott, nehogy olyan részletről tudjak, amit nem is őtőle hallottam. A saját dolgaimról itt is hallgattam. Például, hogy együtt élek egy nővel. És hogy együtt neveljük a kisfiát.
13 megjegyzés:
Éppen ezért bíznak meg benned, mert te nem adod el őket, sem a lelkedet semmiféle pillanatnyi előnyért.
Na ja, de ezt miből, honnan lehet tudni? Ez a nagy kérdés! Ha ezt megválaszoljuk, emberismeretből beírhatjuk magunknak a jelest, illetve a szélhámosok, csalók tudják majd, hogy mire kell gyúrniuk. Bár ezt ők úgy is tudják, szóval lehet őket kéne kérdezni.
Nem tudom. De az biztos, hogy ha valaki nem kérdezősködik csak érdeklődik, nyitott a másik felé, az nagyobb bizalmat kelt.
Akkor a "Szélhámosok 12 pontjá"-ból az első:
1) Ne nyomulj, ne faggatózz! Az enyhe érdeklődés a nyerő.
A másik lehet mondjuk ez:
2) Dícsérd a másikat! Na, itt nem kell visszafognod magad.
De, a túlzott és alaptalan dicséret gyanús. Legalábbis nekem. Sőt, undorodom az ilyen embertől, aki nem az értékeimnek megfelelően, hanem afölé dicsér (=nyal) . Ugyanis ez a teljesen hülyének nézésem esete.
Na jó, de így már eleve immunis vagy bizonyos mértékig a bepalizás ellen. Ergó nem vagy ideális alany. Alapesetben, gondolom én, a tipikus balfácánt szabad szemérmetlenül szemközt dicsérni.
3) Válassz megfelelő alanyt! Ha ő a rutinosabb, te cseszel rá.
A jó szélhámos el tudja hitetni magáról, hogy önzetlen és átérzi a másik ember helyzetét, bajait, pillanatnyi vagy átmeneti problémáit. Mindenképpen nála nyomorúságosabb helyzetben lévőt keres, olyant, aki labilis valamilyen szempontból (anyagilag, érzelmileg, önbizalmilag, régen dugott stb.) Tehát megadja az áldozatnak annak az illúzióját, hogy ő (a leendő áldozat) van a középpontban, az érdeklődés fókuszában, ami nagy kincs.
4) Érezz együtt vele! Ugyan az ő baja, de mintha a tiéd volna.
Megy ez nekünk!
A beetetés után pedig valahogy magukra irányítják a figyelmet, amit szerintem többnyire vagy provokációval érnek el, vagy önsajnáltatással. (egyszer lenne nekem ilyen aranyos barátnőm, de hát ma már senki nem szereti az egyszerű, becsületes embert - ez provokáció és önsajnálat is egyszerre)
5) Kelts részvétet! Már annyit adtál a szavaiddal, most úgy érzi, hogy ő tartozik neked.
Fogadjunk, hogy láttál már ilyet közelről!
Á, csak egy ismerősöm mesélte, hogy az ismerősének az ismerősét egyszer nagyon becsapta valaki.
Aztán úgy kell tekerni a szót, megpendítve, hogy gond van, de aztán rögtön álszerényen visszakozva, hogy az áldozat akarja, kérje, unszolja, hogy a szélhámos mondja el, mire van szüksége.
6) Légy ügyes, ne kérjél semmit! Ha jól csinálod ő fogja ráderőszakolni a pénzét.
Ez jó szemét húzás, és a tárgyaláson is jól jön a védőügyvédnek.
Megjegyzés küldése