Clara (6. rész)

Miután elcsitultak a hullámok, kimentem a konyhába pezsgőért és két pohárért, majd beültem mellé a kádba. Kicsit összebújtunk és csókolóztunk, de az egyszemélyes kád nem túl kényelmes, ehhez kevés benne a hely. Így aztán hamarosan átültem a másik végébe, hogy egymással szemben legyünk, öntöttem egy kis habfürdőt a kádba, és engedtünk még rá vizet. Csináltunk egy kis habot, nem nagyot, de sűrűt, ami tovább megmarad. Az praktikus, mert akkor lassabban hűl ki a víz. Kikísérleteztem, mert masztizás után szeretek elidőzni a kádban, de az hideg vízben nem az igazi. Egy darabig vihogva fújkodtuk egymásra a habot, majd Zsuzsi kezébe nyomtam a két pezsgőspoharat, és kibontottam az üveget.

Bagolyhajsza

Könyves játékot hírdetett "Gaura Ági" a fészbukon. A feladat, hogy fotót kell postolni hozzá, amin karácsonyi környezetben látható valamelyik könyve, vagy akinek az még nincs, egy bagoly. (Annak apropóján, hogy a Lidércnyomás-ban szerepel a rézfaszú bagoly.) Mivel a játékban saját készítésű, karácsonyfára akasztható rézfaszú baglyot (is) lehet nyerni, gondoltam benevezek. (Könyvet is lehet, de azt nem akarok nyerni, mert az már van, illetve lesz, de majd ezt is elmesélem.) Nem tűnik különösebben nehéznek a feltétel, amivel bekerülhet az ember a sorsolásba, de a sors közbeszólt, és nekem is sikerült komplikálttá tenni a dolgokat, így ami nagyjából 5 perces meló, azzal sikerült egy fél napot eltöltenem.

Csendes szenteste

Lehetne csendes éj is a cím, talán jobban is illene az alkalomhoz, de az éjszaka nem volt csendes (majd kitérek rá miért), csak az este. Az viszont szépen, nyugodtan, békésen telt. A karácsony az felénk jellemzően hatalmas felfordulással jár, szenteste a mamánál, utána pedig Kata nővérééknél meg nálunk van ebédből vacsorába érő zabálás. Idén a mama megemlítette, hogy fárasztó a sok főzőcskézés, és nincs is elég hely, és egyáltalán. A három nő (mama, nővér, Kata) megtanácskozta a helyzetet, és úgy döntöttek, idén nem lesz színes, szélesvásznú, egész estét betöltő ebédmaraton, csak délutáni süteményezés. Nekem is tetszett az ötlet, hogy idén megúszhatjuk gyomorrontás nélkül. Szóval ez volt a terv.

Karácsonyi hangulat

Teljesen rám tört a karácsonyi hangulat. A megnyitott jutyúb videók előtt coca-colás reklámok vannak. Bár valószínűleg a WestJet akciója lesz idén az, amit nem lehet majd űberelni. A suliban is ment az őrület, kalapból húzták a neveket a kölykök és ajándékozgatták egymást. És az hagyján, de a kolleginák is ragaszkodnak ehhez a marhasághoz. Én szerencsémre az egyik férfikollégát húztam, vettem neki egy doboz sört, amire ragasztottam egy zöld kartonból kivágott fenyőformát, és kidekoráltam kis ezüst csillagokkal. Én örülnék egy ilyennek, és szerintem ő is örült neki. Szerencsém volt, az egyik csajszitól édességet kaptam, apró kis bonbonokat, rossz esetben kaphattam volna Avon vagy Oriflame színes kozmetikumot is. De a karácsonyi hangulatom nem ezeknek köszönhető, hanem a videónak, ami a kólás reklám után volt.

Ká Tünde

Nem szokott gondom akadni az ítéletalkotással, pillanatok alatt képes vagyok határozott és magabiztos véleményt mondani olyan dolgokról is, melyekhez nem értek, és szinte semmit sem tudok róluk. Most viszont elolvastam jó pár cikket, megnéztem több videót is, végiggondoltam pro és kontra, beleképzeltem magam a szereplők helyzetébe, de még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak az esetről, hogy kinek van igaza. Így aztán az a meggyőződés kezd bennem érni, hogy valamilyen szinten mindenkinek. Hogy az igazság bonyolult. Vagyis inkább az ügy bonyolult, az igazság az sokkal egyszerűbb, csak éppen mindenki másról beszél, mert az igazsággal nem ildomos, nem kifizetődő előhozakodni, esetleg nem is nagyon érdekli az embereket, vagy egyenesen tudnak róla, csak nem törődnek vele, úgy tesznek, mintha nem létezne.

Állatorvosi ló

A fészbukra posztolta ki valaki egy regény első oldalát. Egy megjelent regény első oldalát. Igazi kiadónál, igazi papíron, kinyomtatva, bekötve, kemény táblás változatban megjelent könyv első oldalát. A fülszöveg alapján érdekes, a borítója jól néz ki, van hozzá professzionálisan megírt ajánló is. Ezek alapján simán képes lennék megvenni, és még csak nem is kizárólag Fecónak, én is el akarnám olvasni. De lapozzatok le a poszt aljára, ahová beillesztettem a szkennelt oldalt, és olvassátok el! Hörrr... az embernek a torkán akad a szó. Keresgéli a megfelelő szavakat. De nem, erre nincs kifejezés a magyarban. A bullshit, a hype sem jelzi előre azt a döbbent csalódást, ami a gyanútlan vásárlót érheti, amikor beleolvas a "mű"-be.

Alapjövedelem

Pontosabban feltétel nélküli alapjövedelem. Állampolgári jogon járó juttatás, függetlenül attól, hogy valaki dolgozik-e vagy sem. Megdöbbentőnek tűnő gondolat? Talán felénk megdöbbentő, de Európa másik felén, ahol a szociális segélyek magasabbak, mint nálunk az átlagbér, ott ez nem tűnik olyan furának. Segély helyett alapjövedelem? Miért ne. A régóta segélyen élőkkel sokszor úgyis csak a probléma van, folyton lázonganak a rossz életkörülményeik miatt, betörik a kirakatokat, felgyújtják az autókat, nagy kárt okoznak, ráadásul sokba kerül a szociális rendszer fenntartása, emberek, akik vizsgálódnak, döntenek, hajléktalanszállók, melegedők, ingyenkonyhák stb., mindez annyiba van, hogy ha azt csak simán odaadjuk alapbérként, talán még jobban is járunk.

Migrén

Nem sok szörnyűbb dolog van a fejfájásnál. Rettentően utálom. Van amikor a PMS-hez kapcsolódik, de nem minden ciklusban, mert időnként elmarad, máskor viszont ciklustól függetlenül jelentkezik. Messzemenőkig kiszámíthatatlan, nem lehet rá felkészülni, egyszer csak jelentkezik, és tönkreteszi az ember napját. Van, hogy reggel ébredéskor már annyi, kész, ez a nap el van cseszve, de van, hogy mit sem sejtve tervez az ember, és délután egyszer csak beüt a mennykő. Az estének már annyi. Van, hogy csak egy napot kell kibírni, ki lehet aludni, másnapra elmúlik, de van, hogy két-három napig keseríti az életem. Nem divat felénk a felesleges gyógyszerfogyasztás, de néha nincs más megoldás, olyan erős a fájdalom. De ami még szörnyűbb, megesik, hogy a gyógyszer sem használ.

Elízium

Görögösen Élüszion. Túlvilági hely az istenek kegyeltjeinek, az itt lakók gond és baj nélkül élnek, és sohasem éreznek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Valami ilyesféle hely az Elysium - Zárt világ c. film földkörüli pályán keringő űrállomása is. 2154-ben durva körülmények uralkodnak lent a Földön, aki tehette (meg tudta fizetni) felköltözött orbitális pályára. Lent szennyezett a környezet, betegek az emberek, fent pedig (szinte) örökké élnek, hiper-szuper orvosi gépek kb. 5 másodperc alatt diagnosztizálnak és gyógyítanak mindenféle betegséget és elváltozást. A lenti betegeknek egyetlen esélye, ha beszöknek, és hamis személyazonossággal (mert a rohadt gépek kezelés előtt biztos megnézik, hogy elysiumi polgár vagy-e) befekszenek egy gépbe, mielőtt kitoloncolják őket. Nagyon szomorú.

Amy jól megmondta

Időnként az emberben felmerül a gyanú, hogy amit olvas egy cikkben, postban, az csak kamu, kitalálta a szerző, hogy legyen miről írnia, esetleg kiszínezte a dolgot, hogy érdekesebb legyen. A fészbukon látott Ask Amy írással kapcsolatban ez nem csak bennem merült fel, alul egy kommentelő is azt tippelte, hogy az egész fake, kitalált, vagy pedig egy troll, egy nettapló írt be ilyen álproblémával, hogy ööö... fogalmam sincs miért. El nem tudom képzelni, hogy ebben mi élvezet lenne. De a lényeg, hogy a válaszokban volt, aki belinkelte az újságcikk szkennelt képét, hogy nem kitalált, tényleg megjelent nyomtatásban is, és szerintem Amy Dickinson nem szorul rá, hogy kitaláljon dolgokat, kap elég levelet anélkül is, legfeljebb az fordulhatott elő, hogy az újságnak írt be egy idióta kitalált dolgot, de az sem túl valószínű. A neten sokkal gyakoribb a trollkodás, kevesebb erőfeszítést igényel, és kevésbé lehet visszanyomozni, hogy ki volt az, aki elkövette.

Csodás izék a múltból

Elfelejtettem volna az egészet, és nem lesz belőle post, ha nem találkozom a nagyszerű művészek nagyszerű videójával. Ne találgassatok, az Ylvisről van szó, ők azok, akik azzal híresültek el, hogy feltették a filozofikus mélységebe hatoló kérdést a róka hangjáról, és hasonlóan mély problémát boncolgatnak egy másik dalukban is, Stonehenge célját találgatva. Elhangzik néhány tipp, melyek talán komolytalannak tűnnek, de kb. így járnak el a tudósok is, csak ők sokkal komolyabban veszik magukat, és sokkal kevésbé élvezetesek a születő videók (Secret of the Star Disc, és van átirat is)

A nagy Gatsby

Befejeztük Katával, megnéztük a végét is. Pár hete elkezdtük a filmet, de olyan hosszú volt, több mint két órás, hogy elálmosodtunk rajta, késő is volt, és a fele táján elmentünk inkább aludni. Kata időnként megkérdezte, hogy megnézzük-e a végét, valahogy őt jobban megfogta, persze nem csoda, neki a 20-as évek Amerikája a kedvenc miliője, imádja a zenéjét, a táncait, a divatját. Én annyira nem vagyok oda érte, de most rászántam magam, és megnéztük a maradékot. Hááát... nem ez lesz a kedvenc filmem. Persze volt benne egy csomó pozitívum is, és tényleg nagy film, amit nem csak a hosszára értek, mert jól megcsinálták és értékes meg zseniális meg minden, csak...

Ízlésdiktatúra?

A könyvesblogon megjelent egy írás Gondolatok az ízlésdiktatúráról: Kinek fáj a populáris irodalom és miért? címen. Tulajdonképpen egyet tudok érteni, nem is vitatkoznék az ott leírtakkal, viszont ez csak az érem egyik oldala. Hasonló kérdésen már rágódtam, kicsit más témán, de csak annyi a különbség, hogy most a könyvek kapcsán került elő még egyszer ugyanaz. Csupán az zavarja meg az embert, hogy látszólag másról van szó, de két lépésben eljuthatunk oda, hogy könnyedén rendet teszünk a gondolataink közt. Persze ez nem az én érdemem, hanem a tesómé, akivel mindezt annak idején kitárgyaltuk.

Az intolerancia toleranciája

A facebookon az egyik zárt csoportban (ahol a téma a homoszexualitás irodalmi megjelenítése), előkerült Orson Scott Card, és a mostanában körülötte kavargó botrány, és az LMBT szervezetek bojkottfelhívása. Én kicsit értetlenül állok az egész előtt, nagyon várom a Végjáték c. filmet, a könyv meghatározó irodalmi élmény volt számomra. És Card többi könyvét is imádtam, élvezetesen ír, érdekes témákhoz nyúl, és amit kihoz belőlük, abban van olyan általános, emberi érték, ami miatt a művei megérdemlik a széleskörű figyelmet. A linkelt cikk is említi, hogy a film alapjául szolgáló könyv, "a Végjáték, és általában, az egész Ender-saga, különösen A holtak szószólója, sokkal inkább szól a mindenféle másság elfogadásáról, mások megértéséről és ennek a megértésnek az ABSZOLÚT szükségességéről." Ennek fényében meglehetősen érthetetlen Card hozzáállása a melegség kérdéséhez. De számomra a melegjogi aktivisták hozzáállása is furcsa a Card könyvéből készült filmhez.

Mennydörgő némaság játék - 10. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye egy gyönyörűséges és egyedi táska.

Hogy mit kell tenned érte? Olvass tovább!

Korán jött a Jézuska

Hogy Fecót rávegyem az olvasásra, odaígértem neki az ebukolvasómat. Egy Amazon Kindle Keyboard (K3) Wifit. Én meg nézelődtem, hogy milyen típust válasszak helyette. Nézegettem összehasonlító oldalakat, megkérdeztem tesómat, összeírtam az elvárásaimat. Ez egyértelmű volt, hogy nem tablet kell színes LCD képernyővel, hanem sima olvasó e-papírral. Olyan, amelyiknek van beépített világítása. Az eddig összegyűjtött könyveim nagy része Kindle formátumban (azw, prc, mobi) van, nem volna hátrány, ha ezt olvasná, de az ePub is meglehetősen elterjedt, annak is örülnék, bár 2 perc átkonvertálni egyik típusból a másikba, ami után órákig olvas az ember, szóval ez nem annyira esszenciális kérdés. És persze nem szeretnék ötvenezer fölött költeni rá.

Tökös-málnás Bori

Miután a múltkori alakváltós sorozatban csalódtam, inkább egy vámpírosat olvasgattam buszozás közben. Régi adósság volt, mert hallottam már róla, de nem volt akkora felhajtás körülötte, ezért valahogy elmaradt. Pedig vámpíros, egy leszbicsók is elcsattan benne, plusz a szerző magyar és nő. De most már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, mert kínos helyzetbe kerültem. A több vámpíros könyvet is publikáló Gaura Ágnestől én még nem olvastam semmit, ő viszont elolvasta egy vámpíros írásomat. Ugye milyen hülyén veszi ki magát? Akkor is, ha csak a chupacabráról volt szó, hogy fikciós írásokban nem találkozni vele, az egyetlen ismert előfordulás talán az a folytatás nélkül maradt pár bekezdés, amit én követtem el, ráadásul a chupacabra kifejezés elő sem fordul benne. No, de azóta orvosoltam a problémát, elolvastam a Vámpírok múzsáját.

Minden jó valamire

... ha másra nem, akkor elrettentő példának. Nem igazán szoktam könyvajánlókat olvasgatni, mert anélkül is annyi olvasnivaló vár, hogy felesleges növelni a listát, de a Blogturné Klub olyan érdekesen adja elő, hogy amíg nem sűrűsödött be ennyire a munka, naponta követtem a turnék minden egyes állomását, játszottam a nyereményjátékokat, vártam a következő kikerülő információkat a könyvekről. A nagyon rózsaszín, romantikus dolgok nem igazán varázsoltak el, de volt pár könyv, ami nagyon is érdekelt. Az Üvegtrón főként azért, mert én szerkesztettem, de a Csontszüret, a Hounded, a Gyilkos kegyelem, A sötétség városa is érdekesnek tűnik, valószínűleg belenézek mindegyikbe.

Hétszernyolc

Hét, mert már egy hete másról se hallani a rádióban. Ment a készülődés a megemlékezésre. Persze a megemlékezésből jórészt kampány lett. Mert az ünnepnek aktualitása van. Vagy az aktualitásra felhasználták az ünnepet? És nyolc, mert a mai fiataloknak aztán nyolc, hogy mi történt egykor. Távol van tőlük időben, és az érdeklődésüket tekintve is. Fecó szegény még nem tanulta történelemből ezt a korszakot, és megmondom őszintén, itthon ez nem téma, nem beszélgetünk a gyerekkel a "forradalom hőseiről", mert minket sem érdekel. Pedig talán nem ártana, mert mikor a rádióadás nyomán rákérdeztem, sikerült meglepnie. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy nem gondolkodott rajta, mert végül is logikus kérdést vetett fel. Azt mondta, azt nem érti, hogy ha 1956-ban, mikor megtámadtak minket az oroszok, akkor mi voltunk a jók és ők a rosszak, akkor a II. világháborúban, 1945-ben, csak 11 évvel korábban, mikor szintén megszálltak minket, miért mi voltunk a rosszak és ők a jók?

Rágcsálóháború

Pár napja, az egyik reggel majdnem elkéstem a munkából. Ahogy indultam volna, bújtam bele a cipőmbe az előszobában, látom ám, hogy egy kis szőrös cincogó nyugisan baktat befelé a szobába. Meglengettem a kezemben tartott cipőt, és hangos csatakiáltással hozzávágtam. De elhibáztam, és mire felkaptam a cipő párját, addigra a szörnyeteg beiszkolt a kanapé alá. Jött Kata, hogy mit ordítozok. Mondom, a szörny bent van az ágy alatt. Na, lett is óbégatás, hogy biztos én engedtem be, és nem megyek sehová, amíg le nem vadászom. Arra persze nem volt hajlandó, hogy ha én megemelem a kanapét, akkor valami célszerszámmal kikotorja alóla az állatot, így mindössze annyit tettem, hogy felállítottam két csapdát, és a szidalmait hallgatva futva indultam az eggyel későbbi buszhoz.

Zs kategóriás világháború / űrhajótörés / nyomozás

Fecóval moziztunk a múlt hétvégén, megnéztük a várva várt World War Z (Z világháború) c. filmet. Kifejezetten szeretem a zombis műfajt, de az IMDB 7.1 pontját messze eltúlzottnak érzem. Persze, ha a zombihadak nem New Jersey, hanem Debrecen utcáin garázdálkodnak, a hazai vonatkozás miatt talán nekem is jobban tetszik valamivel. Így azonban nem voltam lenyűgözve. Az összes látványos jelenetet gyakorlatilag láttam már a trailerben. A háttér kidolgozatlan, a fertőzés tíz másodperc alatt átváltoztat zombivá? Ilyen gyors vírus nincs. Plusz a zombik nem olyan csoszogós fajták, hanem szaladnak. Ez a két tulajdonság együtt kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később megoldására. Aztán a fertőzöttek csak azt támadják meg, aki egészséges, mint a makk. Hogy ezt honnan tudják? Rejtély marad. Honnan ered a fertőzés? Rejtély marad? Minek kellett megcsinálni ezt a filmet? Rejtély marad.

Szobordöntés

Az ellenzék szobrot állított Orbán Viktornak! Persze csak azért, hogy aztán ledöntsék. És mindezt elnevezték performansznak. A performansz az szerintem elsősorban művészet, bár lehetnek politikai felhangjai is, viszont a videók alapján, amit láttam, az igen kevéssé volt művészi. Az Orbán beszéd bejátszása, és hogy "dönteni kell", az valamennyire aktuális és vicces is volt, de Orff Carmina Buránája nem tudom miért csendült fel, azon kívül, hogy jó kis zene. Semmilyen kapcsolatát nem látom az eseményekkel. Händel Messiásának kórusáról legalább annyi eszembe jutott, hogy valami örvendezést akarnak vele kifejezni. Na meg a bazdmegelő Dopeman! Aki belerúgott a szobor letört fejébe. Nem mondanám, hogy emelte a művészi összhatást. 2/10 pont részemről, mert tetszett a zene, és a szobor hasonlított valamennyire (O.V-ra és a sztálinszoborra is.)

Alázat

Biztos kitört belőlem a havisárkány, nehezen viselem az influenzaszerű tünetekkel járó taknyot, amit Fecó vagy a tanítványaim ragasztottak rám, a holdfázis kedvezőtlen a hangulatomra nézvést, vagy az nem tesz jót, hogy kacérkodom a paleo diétával, elkezdtem csökkenteni a szénhidrát bevitelemet, és most időnként franciakrémeseket vizionálok. Nem tudom, mi lehet az oka, de mostanában mindenki megsértődik körülöttem, hogy én cseszegetem. Pedig nem is. Csak úgy érzik. Egy ártatlan zárójeles megjegyzés egy blogkommentben, aztán nem győzöm kimagyarázni magam. Katának csak hümmögtem meg bólogattam rá, amit mondott, fogalmam sincs miről beszélt, a hangja időnként egyszerűen csak beleolvad a háttérzajba, bár mondjuk Kata esetében nem is érdemes a sértődés okait keresni, lásd Heisenberg tételét. És a nyest.hu-nak A nyelvek európai napjáról írott cikke kapcsán is sikerült belegyalogolnom a cikk írójának lelkébe.

NA / YA

Kezdek egyre jobban belemerülni a könyves szakmába, pedig ennyire nem állt szándékomban belemászni, van nekem tisztes foglalkozásom, amit ráadásul hivatásnak is érzek, és talán nem is csinálom rosszul. De ez is érdekel, és valójában csak megszokásból morgok, hogy nincs egy nap nyugtom sem, hajnali egykor még nem is a kiadónak, csak a fordítónak küldtem vissza átnézésre a szerkesztett szöveget, és délre már itt is volt a következő. Nem is igazán értem, a kiadónak nincs elég embere, vagy ennyire elégedettek a munkámmal? (Szeretném hinni a másodikat, de inkább az elsőt gyanítom.) Jó lett volna legalább két hétig lábat lógázni, de ha karácsony előtt ideér a munkáért kapott pénz, az még jobban fog esni. És folyton művelődöm is. A YA (Young Adult) után előkerült most a NA (New Adult) kifejezés is.

Heisenberg, nők, sztoa és flow

A Heisenberg-féle határozatlansági elv lényege, hogy nem tudhatunk mindent. Pontosabban, hogy nem tudhatunk mindent teljes pontossággal és egyszerre. És ez igazából csak a kvantummechanikára vonatkozik. Például egy elektron esetén elviekben is kizárt, hogy egyszerre tudjuk, hol van, és mekkora a sebessége. Minél pontosabban adom meg a helyet, annál bizonytalanabbá válik az azon a helyen áthaladó elektron sebességének nagysága és iránya. Minél szűkebb sebességtartományt adok meg, annál bizonytalanabb, hogy egy ilyen sebességű elektron hol fog előfordulni. Ez egyfajta törvényszerűség, képletbe is lehet foglalni, a fenti linken megtaláljátok, teljes leírással együtt. Nem mondom, hogy én pontosan értem ezt az egészet, de elhiszem, hogy így van, és ez a post nem is a kvantummechanikai bizonytalanságról szól, hanem a szexuális életemben sűrűn előforduló esetlegességről.

Molyolás

Nem tudom, hányan kíséritek figyelemmel a moly.hu körül zajló vitát, de egy kedves ismerősöm is érintett az ügyben, így én elmerültem benne, és aztán egy kommentben véleményt is fűztem ahhoz, amit a történtekből én láttam. Az természetesen nem a teljes kép, és valamennyire talán elfogult is vagyok. Az ilyesfajta, kicsit gyerekesnek tűnő, látszólag egy pohár vízben kavart viharokat nagyon egyszerű alapelvek mentén szoktam megítélni.

Csak gyorsan

Villámgyorsan írok pár sort, mert nagyon elhanyagoltam a blogolást az utóbbi hetekben, az Angelfall fordítása miatt. Gondoltam, körülnézek az indexen, és majd valami aktuális híreket kommentárral látok el, de aztán lemondtam róla, mert még a tengerfenéken sétáló cápa volt a legérdekesebb dolog, mert Mylei Cyrus (ki a picsa ez a nő?) tevepatavillantásához, vagy Andy Vajna feleségének botrányosan fiatal életkorához mit lehet hozzáfűzni? A kaliforniai erdőtűz is inkább csak nekem érdekes, mert az Angelfallban a szereplők gyalog indulnak Palo Altóból San Franciscóba, és én folyamatosan nyomon követtem őket a GoogleMaps műholdas térképén, az El Camino Real és a Page Mill kereszteződésétől kezdve, egészen San Francisco South of Market nevű városrészéig, ahol nincs semmiféle piac, csak a Market Streettől délre eső területet nevezik így.

Az én drágám

Az életemben a legjobb dolgokat tesómnak köszönhetem. A foglalkozásomat, a gondolkodásomat, a tudásom nagy részét, a páromat, Fecót, a másoddiplomámat stb. Igen az én drágaságomat is, az én gyönyörűségemet. Időnként még most is megállok, és csodálom, és nem győzök betelni vele. Más szemében talán nem ilyen lenyűgöző, mert találni nála fiatalabbat, formásabbat, okosabbat, szebbet, kicsit alacsonyabb az átlagnál, úgy kell lehajolnom hozzá, de én így szeretem, imádom a hangját, az illatát, az érintését, ahogy enyhén megremeg a kezem alatt. Van benne valami különleges, amivel idáig még sosem találkoztam. Tegnap este is, csak ültem ott, figyeltem, aztán egy idő után pislogni kezdett, majd elaludt. Hagytam egy darabig, majd finoman megérintettem, mire gyorsan felriadt, de aznap már nem akartam tőle semmit, csak megsimogattam (más szerint kicsit szögletes, lehetnének lágyabbak a vonalai, de ahol kell, ott igenis kerek), kész lett volna bármire a kedvemért, de én leállítottam, búcsúzóul megérintve ott, ahol minden igényt kielégítően kerek. Hamarosan elcsendesedett és nyugovóra tért.

Beleegyezés

A facebookon láttam kitéve a linkjét a cikknek, amit Rita írt. Megváltoztatták a megrontás (lánykori nevén liliomtiprás) törvényi tényállását. Illetve a megnevezését is, mostantól szexuális visszaélésnek hívják. Ez utóbbi pozitív fejlemény, a szóhasználatot tekintve, hisz a megrontásban benne volt, hogy az áldozat valamilyen szempontból megromlott, beszennyeződött, míg a visszaélés az elkövető felelősségét helyezi előtérbe. Ami nagyobb baj, hogy a szexuális aktusba való önkéntes beleegyezés alsó életkori határát leszállították 14-ről 12 évre, abban az esetben, ha a szexuális partner még nem töltötte be a 18. életévét. (Azaz, ha a partner 12-18 közt van, mert ha 12 alatt, akkor az előbbi személy követi el a tényállást, ha meg mind a ketten 12-nél fiatalabbak, akkor egyikük sem büntethető.) 18 év feletti személy továbbra is csak 14 évesnél idősebbel szexelhet legálisan, ami, lássuk be, szintén nem egy túl szigorú szabály.

Hit

A rádióban hallgattam valami egyházi műsort. Egy könyvről beszéltek, aminek a címe: A New Age keresztény szemmel. Biztos annak kapcsán, hogy újabb kiadásban is megjelent, feltehetően frissített tartalommal, én még a sok évvel ezelőtti változatával találkoztam. A lényege nagyjából annyi, hogy mindenféle szellemi áramlat nagy marhaság, sőt, egyenesen ártalmas, kártékony, lélekromboló, az Agykontrolltól a Zen meditációig (hogy ábécében legyen), felsorolhatjuk az összeset, de azok feleslegesek, mert itt van nekünk az Evangélium, Isten szava, ott megtalálunk mindent, amire csak szükségünk van. Oké, azt aláírom, hogy ezek nem mind állnak egyforma szinten (pl. a csirkenyakazós, vérfröcskölős woodoo nekem csak olvasva meg filmen jön be), de a rádiót hallgatva a hideg futkározott a hátamon, és könyvégető (meg boszorkányégető) máglyák füstjének szagát véltem érezni.

Oblivion

Magyarul: Feledés. Nomen est omen, maga film is feledhető. Még 110 perc van hátra belőle, amikor rájövök, hogy mi lesz benne a nagy csavar. Pedig direkt nem olvastam el előre egyetlen kritikát se, hogy ne befolyásoljon, ne spoilerezzék el előlem az izgalmat. Az egész olyan volt, mintha valamelyik nagy hollywoodi névnek a tehetségtelen gyermeke szülinapra kapott volna egy jókora költségvetést, hogy kreatívkodjon kedvére. A történetben orbitális nagy fekete lyukak tátonganak, a felépítése pedig nagyon amatőr. Pontosabban egy lelkes amatőr sejlik fel az egész mögött. Aki a közismert nagy kasszasikerekből ismerős kliséket mind összeszedte, hogy majd attól jó lesz ez a film. De nem jött be neki. A égeredmény gagyi. Az IMDB 7,1 pontja nevetséges túlzás. Én olyan 5 pontot adnék neki. Mert sör mellett, egyszer megnézhető.

Kágyilló

Tombol a hőség, ezért tegnap este volt amit már nem halogathattam tovább. Az egyik a kovászos uborka volt. Kata rakta oda érni, mielőtt elindultak. Gondoltam, hogy nem kell elkapkodni, mert én nem ropogósan, hanem puhán szeretem, de ha tovább várok vele, akkor folyékony lesz. Szóval nekiálltam, leszűrni. A tetejéről leszedtem a szétmállott kenyérszeleteket, a kaport meg a szőlőlevelet. Aztán jöttek az uborkák. A teteje lazán ment, de az aljánál könyékig bele kellett nyúlnom a hatalmas befőttesüvegbe, és a gyanús állagú lében matatni, amíg elkapdostam a menekülő izéket. Némelyik egyáltalán nem volt uborkaszerű. Ránézésre karikára szelt krumplit gyanítottam bennük, de majd kifaggatom a kedvesem, ha hazajött, hogy mi is a titkos recept.

Duhajkodás

Kata és Fecó elutaztak a mamáékkal meg az unokatesókkal a szokásos évi nyaraló(tor)túrára. Telefonon már értesültem róla, hogy milyen pocsék az egyik szállás, alig várják, hogy tovább induljanak, és hogy ki mivel idegesíti a többieket. Fecó, a drága, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vagyok ott, mert azt csak én tudtam volna megmondani, hogy amit láttak, az nyest, nyuszt, nyérc, menyét, vagy hermelin volt-e. Azért összeraktuk, hogy nyérc az nálunk nem nagyon van, és az alkaromnál nagyobb valamit látott, tehát a menyét és a hermelin is kizárható, azt viszont nem tudta megmondani, hogy a melle inkább fehér vagy sárgás, illetve a talpa szőrös volt-e, így a nyest és a nyuszt közt nem tudtunk dönteni.

Prológus egy krimihez

Ne kérdezzétek, hogy ez hogyan meg miért, egyszerűen csak elém került egy régebbi írásom, és mikor elolvastam, le kellett ülnöm, és leírnom az alábbiakat. Fogalmam sincs, hogy mi lesz belőle, vagy lesz-e belőle bármi, kavarog az egész, mintha forrna bennem valami, ami emelgeti a fedőt, aztán egyszer csak kifut, kiömlik, és akkor már csak egy billentyűzet kell a kezem ügyébe, hogy felfogjam a nagyját. Ha találtok benne elírást, elütést, hülyeséget, szóljatok, hogy javíthassam. Vagy, ha pocsék, unalmas, akkor azt, hogy hol hagytátok abba, hol vált olvashatatlanná. Ez így nekem olyan mesélős, kötetlen, egy merő asszociációs mámor, mintha csak sör mellet gombolyítanám a történet szálát, jó nagy bogokat lelve a fonálon, de az is igaz, hogy a mondatokra, bekezdésekre tördelés nélkül reménytelenül egybefolyik az egész. Talán 2-3 oldal még elmegy, de vajon mi lenne 100 oldal után? Az olvasók nagyobb része tán el se jutna odáig, aki meg igen, habzó szájjal főbe lőné magát.

Homofóbia

Tegnapelőtt a facebookon, egy zárt csoportban, ami elsősorban (de nem kizárólag) nőknek lett létrehozva Varga István elhíresült parlamenti felszólalása nyomán, tehát erősen feminista érzelmű, a nők problémáira érzékeny közegről van szó, Szabi kitett egy felhívást, hogy zárt csoport indul LAK = Leszbikus Anyukák Klubja néven, azzal a céllal, hogy "közösséget teremtsen azoknak, aki elszigetelve és támasz nélkül élnek egy vagy több gyerekkel, hogy beszélgethessenek és segíthessenek egymásnak. Bárki csatlakozhat – előzetes leinformálás után – aki érintett, akit érdekel, aki úgy érzi, tud segíteni. Nem feltétel a leszbikusság és az anyaság. Az érdeklődők írhatnak Szabinak a Facebookon https://www.facebook.com/szabildo vagy e-mailt: szabildo@gmail.com" Erre érkezett egy komment, hogy a leszbikusság magánügy, és ezt zárt ajtók mögött kéne inkább intézni. Nekem persze rögtön eldurrant az agyam.

Identitás

Az önmeghatározásával általában háromféle problémája adódhat valakinek. Vagy ő maga nem tudja megemészteni, elfogadni az identitását, azt, aminek tartja magát, vagy pedig mások problémáznak vele, támadják az azonosságát, vagy mert az identitáskategóriát utasítják el, vagy azzal nem értenek egyet, hogy az illető ebbe beletartozik. A második eset az intolerancia, a különböző fóbiák világa, szintén megérhet egy írást, most nem foglalkozunk vele. Az első meg a harmadik pedig összefügg, mivel arról szól, hogy "ki vagyok én", és "milyennek látnak mások", azaz hogyan, milyen kategóriák mentén határozom meg önmagamat, és ehhez képest mások milyen címkékkel látnak el. Amíg a kettő összhangban van, mások nem is törődnek vele, legfeljebb mi gyötrődünk rajta. Ha viszont eltérés van, akkor felmerül a kérdés, kinek van igaza?

In memoriam T. O. Teas

Egy évvel ezelőtt, tavaly ilyentájt jelent meg a Szürke 50 árnyalata, és indult el a mémek áradata. Postoltam is az apropóján. (Természetesen én magam, az egóm volt az írás középpontjában, hogy vajon leszek-e igazi író, fordító, szerkesztő. A választ még mindig nem tudom, bár már a harmadik fordításomon dolgozom, és négy szerkesztésen vagyok túl. Csak az írással nem állok sehogy.) Tegnapelőtt jött a hír, hogy meghalt Tótisz András. Nekem csak T. O. Teas, mert ezen az írói álnéven ismertem meg a könyveit. Mivel a múlt évi botrány időszakában, hogy az egészet az ő nyakába varrták, tiltakozásomat demonstrálandó ismerősnek jelöltem a fészbukon, most elmentem, megnézni az oldalát. Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha meghal egy közösségi oldal gazdája, de persze a fészbuk ezt egyelőre nem észleli, és a beállítások olyanok, hogy az idővonalára postolhatnak az emberek. Nagyon sokan búcsúztak tőle.

Vasárnapi száj- és hajtépés

Nem tudom, milyen szerencsétlen csillagállás, vagy időjárási front esetleg a földönkívüliek összeesküvése állhat a tegnapi nap hátterében, de az események a szokásosnál is jobban próbára tették az idegeimet. Nem hiszem, hogy az átlagot meghaladóan érzékeny (hisztis) lennék, sőt, az énképemnek része, hogy olyan vagyok, ki viszonylagos nyugalommal, türelemmel viseli el "a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / Útált szerelme kínját, pör-halasztást, / A hivatalnak packázásait, / S mind a rugást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet". Ám most nekem is nagy levegőket kellett vennem, mélyeket sóhajtanom, s a kezem ökölbe szorult, hogy ne kezdjek el a saját vagy másvalaki haját tépve sikoltozni.

Véleményformálás

Azon gondolkodom mostanában, mi minden formálja az emberek véleményét, hogyan alakulnak ki a nézeteik egy-egy dologról. Évezredekkel ezelőtt, de talán még néhány száz éve is, kevésbé volt érdekes, hogy az embereknek mi a véleménye. Végső soron az a fontos, hogy mit csinálnak, és azt akkor még gond nélkül befolyásolni lehetett nyers erővel is. Egy ökölcsapás, egy suhintás a bunkóval, karddal, elég meggyőzőerőt képviselt. Mára azonban sokkal nagyobb tömegeket kell kézben tartani, irányítani, és ehhez arányaiban jóval kisebb elnyomó szervezet, fegyveres karhatalom áll rendelkezésre. A technológia azonban sokat finomodott. Nem kell a tömegeket közvetlen erőszakkal vagy annak a fenyegetésével sakkban tartani, az is megteszi, ha a többség gondolkodását, a döntéseiket, cselekedeteiket meghatározó információkat ellenőrzése alatt tartja a hatalom. Ha nem mindenkit sikerül kontrollálni, az se baj, mert ha csak kevesen vannak, akiket nem sikerült elbolondítani, ellenük megteszi a kis létszámban rendelkezésre álló karhatalom is.

Amerika szexszabályai

Nem újdonság, hogy Amerikában fura népek laknak, nagyon fura szokásokkal. A jogrendszerük például egészen elképesztő. A precedensbíráskodás azt jelenti, ha egy bíróságon egy bíró egy adott polgári peres ügyben döntést hozott, akkor arra hivatkozva később más, hasonló ügyekben lehet kérni az azonos elbírálást. És akkor már nem azt kell figyelni, hogy az a döntés jó volt-e vagy sem, hanem, hogy a két ügy mennyire hasonlít egymásra. Az esküdtbíráskodás meg úgy folyik, hogy egy büntetőperben 12 véletlenszerűen kiválasztott polgár eldönti, hogy a vádlott bűnös-e. Az ügyész meg a védő igyekszik őket meggyőzni, és erre nem csak a tényeket használják, hanem érzelmileg is manipulálják őket. Nem mondom, hogy ez rosszabb, mint amikor a hatalom csúcsán lévők leüzennek egy bírónak, hogy mi legyen a döntés, de nekem fura. És igen érdekes törvényeket is szoktak ott az óceán túlfelén hozni.

Stoker

Egy igen érdekes filmet láttam a napokban, a címe Stoker. Rögtön beugrott párhuzamként a Mr. Brooks. Úgy emlékeztem, hogy arról postoltam már, de nem találtam, csak kommentben tett említést róla. A két sztori nagyon más, ami a fejemben összeköti őket, hogy egy dögös színésznő (Stoker: Nicole Kidman, Mr. Brooks: Demi Moore) mellett feltűnik egy fiatal leányzó, aki szintén ismerős valahonnan (Stoker: Mia Wasikowska - ő a két leszbi csaj leánygyermeke A gyerekek jól vannak/The Kids Are All Right-ban, Mr. Brooks: Danielle Panabaker - ő volt a Shark c. sorozatban a jogász fickó lánya, és később ő játszott a Girls Against Boys-ban is). De a két film nem csak a szexi színésznők miatt érdekes. Sorozatgyilkosos sztorik, bepillantással a gyilkos lelkivilágába. (Dexter óta az ilyesmit nagyon szeretem.)

Bőségriadó

Már most nagyon nyár van, a meleg több mint durva, és túl vagyunk a bizonyítványosztáson is. Fecó kitűnő lett, bár náluk már nem ezen folyik a verseny, hanem, hogy ki, hány tárgyból kap dicséretet is a jeles mellé. (Ő lett a legjobb hat dicsérettel.) Jövő héttől már annyira nyár van, hogy nem is megyek be minden nap, és akkor is csak kilenc után. Mondjuk ezen a héten se kellett volna már korán kelnem, de rettenetes, hogy ebben a hőségben nem tudok rendesen aludni. Felébredek hajnalban. Ha Kata fent van, akkor szexelünk, de attól csak még jobban melegünk lesz. Ha alszik, akkor lemegyek, zuhanyzok, a végén hideg vízzel is letusolok, és úgy egy darabig jó. Aztán ilyenkor inkább bemegyek kicsit korábban, mikor még elviselhető a buszon, mielőtt beáll a szaunaállapot. Az emberszag olyankor nagyon "gáz".

Mammamijja!

Mondtam már, hogy én milyen vaksi vagyok? Úgy elmerülök a saját kis világomban, hogy nem veszek észre dolgokat, melyek mindenki más számára nyilvánvalóak. Ezek közül van, ami egyáltalán nem zavar. Mert, hogy az egyik kolléga dugja az egyik kolléganőt, az oly mértékig az ő magánügyük, hogy ha észreveszem, akkor is úgy teszek, mintha nem venném észre. Nem is örültem, mikor egy másik kolléganőtől megtudtam. Egy csodálkozó pillantás kíséretében, hogy "hát te nem tudod"? Nem, nem tudtam, és nem is akartam tudni. És kiderült, hogy a tanári karban rajtam kívül már mindenki tudta. Ezek után kíváncsi lennék, hogy rólam mit tudnak. De talán jobb, ha nem tudom. Ez olyan rettentő, mikor más magánügyeiben vájkálnak.

Liliomszál

Szombaton Fecó az unokatesókkal bulizott, így volt egy nyugodt esténk. Én mozizást terveztem, bekészítettem a Lenyűgöző teremtményeket, meg a Mamma Miát is, hogy attól függően, zenés-romantikus, vagy csak romantikus hangulatban lesz a Kedves, választani tudjon. Hát, nem jött be, mert csak simán zenés hangulatban volt, ráadásul kitalálta, hogy a zenét se otthon élvezzük, hanem menjünk el alsóvárosra a ferences templomba. (Több, mint fél óra séta, mert a nyárra nem vesz bérletet, biciklivel jár munkába, viszont lámpája nincs, így este a sötétben nem tud tekerni.) Pontosabban nem is a templomba, hanem a templommal egybeépült kolostorhoz, mert ott Szent Antal-napi Liliomfesztivál van. Ennyit a nyugodt, otthon töltött estéről. Ember tervez...

Nyár van

Mértéktartó vélemények szerint is elérkezett a nyár. Vége a tanításnak, és a hőmérséklet felkúszott abba a tartományba, ahol már tömegével veszik elő a lányok az URH szoknyácskákat (ultrarövid és hullámos = fodros az alja), meg a pánt nélküli topokat, így a látható bőrfelület mennyisége meghaladja a 60%-ot. Kata is mondta, hogy a hétvégén most már elrakja az előszobafogasról a télikabátját. A csizmáját meg elteszi, vissza a cipősszekrénybe. Nem mintha hordta volna őket az elmúlt negyed évben, csak már ciki, ha jön hozzánk valaki, és elől látja őket. Mondtam, hogy a fotelból leborult óriási halom vasalni való ruha az nem ciki? Az volt a válasza, hogy most veszekedni akarok-e, vagy szexelni. Merthogy Fecó elment a papával, valami pasis dolgot csinálnak, alkatrészt keresnek az autóba, szerelnek vagy söröznek vagy valami ilyesmi. Mondtam, hogy úgy vélem, a vasalatlan ruha kibír még néhány napot a földön, és felmentem utána, vissza a hálószobába.

Könyvek a polcomra

Tesóm beállított a tiszteletpéldányokkal. Hozott egy kemény- és egy puhafedeles Prodigy-t. Tapogattam, nyalogattam, szagolgattam őket, egyszerűen gyönyörűek. Aztán fogtam az amerikai hardcover kiadást, és egymás mellé tettem a kettőt. Azt kell mondjam, a magyar összességében szebb. A védőborító papírja igényesebb, a sas és a betűk nyomása fényezett. A védőborító alatt az usa kiadás égszínkék, a magyaron ismétlődik a borító grafikája. Ha elszakadna a borító (a kezére verek, aki nem vigyáz rá!) anélkül is jól mutatna a polcon. A magyar kötés rendes munka, a gerincnél a papír ívek láthatóan át vannak fűzve fonállal, és egy szövet csíkhoz vannak varrva, és az van odaragasztva a gerincnél. Az amerikai könyv lapjai csak oda vannak ragasztózva a kemény kartontáblához, illetve egy papírcsík széle is látszik, gondolom elsődlegesen arra ragasztották az íveket. És a papír minősége! A magyar kiadásé finomabb, a lapszélek precízen, simán vannak vágva. A borítókra nyomott árak: 3 290 Ft, illetve 17.99$ (kb. 4 200 Ft). Az amerikai kiadásban az tetszik jobban, hogy a fejezetek első lapjainak tetején June és Day neve 3D effektes, árnyékolt betűkkel szerepel, illetve Day szövege nem csak betűtípusában más, hanem a színe is kék, fekete helyett.

Könyvhét, krimi, körmenet

Kata bánatára Fecó kezd önállósodni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy tudja mit akar, ennek hangot is ad, és amit akar, többnyire nem esik egybe azzal, amit Kata akar. Tegnap délelőtt elmentek nadrágot és cipőt venni, de üres kézzel érkeztek haza. Nem találtak semmit, ami jó is volt a gyermekre, meg az ízlésébe is vágott. Persze én voltam a bűnös, mert ezt a hülyeséget tőlünk örökölte, hogy nem jó neki akármi, és a második üzletnél már a halálán van, és látványosan szenved, mikor fel kell próbálni valamit. Közölte is Kata, hogy akar szülni egy kislányt, akit aztán majd lehet öltöztetni, meg boltokba cipelni, meg ilyesmi. Mondtam, hogy ja, kb. 4 éves koráig, aztán saját ízlése lesz. Katám csak forgatta a szemét, és kijelentette, a jövő héten még egyszer elviszi Fecót boltba, de aztán vagy kinőtt holmiban megy a nyári táboraiba, vagy mehet velem ruhát vásárolni. (Mondjuk ez utóbbi inkább nekem fenyegetés, Fecó szeret velem boltba járni. Nem tart sokáig, hamar a Tisza partján találjuk magunkat a vizet bámulva a rakpartról.)

Jancsi MEGA Juliska

Fecóval megnéztük a Pirosszka, a farkas, MEGAnagyi folytatását, a Hoodwinked Too!-t, aminek magyar címe is van, de sehogy nem sikerült belőle szinkronos verziót találni. Kénytelenek voltunk felirattal megnézni, ami engem cseppet sem zavart, annál inkább a gyermeket. Pedig az angoljának nem ártana, ha több szinkronizálatlan filmet nézne. Azért így is nagyon élvezte, jókat kacarászott a poénokon. A kedvencünk a szuper, mágikus, emberfeletti erővel felruházó csodasüti receptje volt. Nem olvasták fel, de egy pillanatra megjelent a képernyőn. Kimerevítettük a képet (moziban ugye ilyet nem lehet, ezért is jó otthon filmet nézni), és lefordítottuk. Volt sok tréfás összetevő, a legjobb az volt, hogy "26 csészényi Csipkerózsika reggeli kávéjából". Elképzeltük, milyen ütős kávé lehet az, amitől még Cs.R. is felébred. Na, ebben a filmben is szerepelt Jancsi és Juliska, akiket Fecó meglepetésére az eredetiben úgy hívtak, hogy Hansel und Gretel.

Flukt

Noha nagy csavar, meglepő fordulat nem volt benne, mondjuk ki, elég kiszámítható volt a történet, az 5.5 pont, amit a Flukt kapott az IMDB-n, alaposan alulértékeli ezt a filmet. Talán mert norvég? Hollywood sokkal pocsékabb alkotásai kaptak ennél magasabb pontszámokat. Persze, ezt 850-en értékelték csupán. Valószínűleg nem sokan látták. Pedig a film jó. Vagyis nem rossz. És szép. Ha hasonlítgatni akarnám valamihez, akkor azt mondanám, Éhezők viadala, mínusz társadalomkritika. Sőt, mínusz társadalom. Eltekintve egy a múltba visszapillantó rövid jelenettől, az egész filmben tucatnyi szereplő van csupán. A történet egyszerű mint a faék, tudjuk kik a jók, kik a rosszak, és a szereplők meglehetős gyorsasággal sorra elhaláloznak, hogy még egyszerűbb legyen a kép, miközben nyílegyenesen tartunk a sejthető végkifejlet felé.

Május 31+4

Kiszámolva a címet, június 4. napját is kaphatnánk, amikor a nap végén utoljára illik még tisztára törölni a táblát (mert másnap már felkerül rá a "!" a vakáció! végéről, amit nem illik eltüntetni), vagy pedig, a hónap hosszával nem törődve Május 35 lesz az eredmény, Erich Kästner szürreális és abszurd dolgokkal teli könyvének a címe. Persze némi furcsaságért 31-én sem kell messzire mennünk. A Hírcsárda szerint ma Petronella, Angéla és Gányolás napja van. A saját szerveikkel élők világnapja. Persze a Hírcsárdánál ez egyáltalán nem számít abszurdnak, ez egy teljesen átlagos, sőt, annál inkább gyengébb nap. Egy gyengécske poénra még futotta, de tegnap meg tegnapelőtt már ellőtték a puskaport, és azért, valljuk be, ebben az eseményben nincs is igazán több minden, amit érdemes lenne kiaknázni.