BÚÉK 2012

Végre egy kis nyugalom. Kata és Fecó elmentek Kata nővéréékhez, ahonnan majd átmennek a mamáékhoz. Nekem felmentésem van éjfélig. Akkor utánuk megyek én is, pezsgővel koccintunk, aztán szépen hazajövünk, bebújunk az ágyba, és az év első napja lévén babonából azt csináljuk, amit majd reményeink szerint egész évben fogunk. Furcsa egy babona, szerintem marhaság, de mondjuk olyan nagyon nem fogom bánni az éjszaka, csak majd utána napközben, mikor Kata nem akar majd főzni, mosogatni, meg semmi ilyesmit csinálni. Én persze majd megfőzöm az ebédet, elmosogatok, aztán tanulok, meg reményeim szerint végre befejezem a könyvet, amit szerkesztek. Ma akartam a végére jutni, de hát ember tervez, a csaja meg végez.

Az igazság (4. rész)

Elmondta Timynek James ajánlatát, és célzott rá, hogy hajlik annak elfogadására. Ezen persze összevesztek, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, majd szorosan összeölelkezve sírtak kicsit, végül hevesen és vadul szeretkeztek. Aztán Lily feleségül ment Jameshez. Az esküvőt szűk körben tartották, csak James három barátja vett részt rajta, családtagok egyik részről sem, és persze Timy sem volt ott. Az első évben a fiúval madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Dumbledore azonban addig sugdosott a fülébe, míg keserűség ébredt a szívében. Lily gyakran házon kívül töltötte az éjszakát, olyankor hajnalig éberen hánykolódott, maga elé képzelve feleségét, amint Perselus Piton ölelgeti. Hogy elterelje figyelmét kínzó gondolatairól, engedett Dumbledore unszolásának, és aurornak állt. Ettől kezdve egyre kevesebb időt töltött otthon, amit Lily igazából nem is nagyon bánt.

Álomszerűtlen álom

Mindig is részletgazdagok voltak az álmaim. Sose értettem, mikor arról olvastam, hogy jó színesben álmodni. Hát van fekete-fehér álom? Nekem az volt az extra, amikor aludtam és felébredtem, és elég furcsa helyen találtam magam, aztán még egyszer felébredtem, mert az első ébredést csak álmodtam. Vagy amikor láttam egy kamiont, ami mögé beszaladtak emberek, és mégis láttam őket. Hátulról, mert nem egyetlen nézőpontom volt, hanem mintha több helyen is lettem volna, több irányból láttam ugyanazt, és a legfurcsább az volt benne, hogy az egész kép teljesen természetes és átlátható volt, nem zavarodtam össze tőle. Vagy amikor álmomban tudtam, hogy álmodok, és ebben a tudatban cselekedtem, sőt, az akaratommal befolyásoltam, hogy mi történjen. Mostanában meg egészen komplex történeteket szoktam álmodni, dramaturgiailag jól felépített cselekménnyel, semmi álomszerű homály vagy érthetetlenség. De az már nekem is furcsa volt, hogy most logikailag helyes, összetett érvelést álmodtam. Ez még normálisnak számít?

Magyar grammatika

Fészbukon írta valaki, hogy van egy olyan oldal, hogy "Kérj egy idézetet a 10 éves Magyar grammatikából!", és milyen jó, mert egy szót se lehet érteni belőle, de annyira, hogy az már röhejes. Gondoltam, én is röhögök egy jót. De nem jött össze. Egyrészt, mert én rohadtul értettem, másrészt meg nem találtam viccesnek, hogy egy ilyen című könyv ilyen mértékig érthetetlen egy magyar ember számára. Persze, hogy ez a szerzők, az átlag magyarok, vagy az oktatás hibája, az további elemzést érdemelne.

Mindjárt Karácsony

Na, megjött a karácsonyi fílingem. Reggel állat hideg volt, valami kis hószerűséggel a kertben, és nyakra-főre jönnek a karácsonyi üdvözlő emilek. A legtöbbjét tudnám nélkülözni, tanítványoktól, volt tanáraimtól, kollégáktól stb. Én nem akarok ezzel bosszantani senkit, ezért így blogon keresztül kívánok mindannyiótoknak nagyon szép, nyugodt, pihentető és szeretettel csordulásig teli Karácsonyt! Erre a jó kívánságra nem kötelező illendőségből válaszolni, elég rábólintani és elmormolni, hogy neked is, amit az ember az e-mailekkel nem tesz meg ilyen egyszerűen. Legalább bekopizom mindenkinek ugyanazt a szöveget, és visszaküldöm, egy karácsonyos csatolt képecskével. Persze milyen volt az, amikor még nem volt mél meg esemes? Már alig emlékszem, hogyan körmöltük a képeslapokat. A posta gondolom visszasírja azokat az időket.

Lelépni a pedálról

Nem árt néha visszavenni kicsit a gázból, lelépni a pedálról. Szerencsére az év végi ámokfutás lassan mérséklődik. Ma már nincsenek kölykök. Tegnap is szélnek eresztettük őket ebéd után, aztán tantestületi karácsonyozás volt. Kihúzott nevek alapján megleptük egymást valami aprósággal. Kikötés volt, hogy nem szabad semmit vásárolni, készíteni kell, vagy otthon már meglévő, "használt" dolgot ajándékozni. Ahogy néztem nem sokan értek rá készíteni bármit is, így a régi dolgainkat adogattuk tovább. Én elpasszoltam egy könyvet, és kaptam egy 256 MB-os pendrájvot. Egész estés filmeket nem fogok rajt hurcolászni, de az itt bent leszedett ebukoknak tökéletes lesz. Legalább nem keverednek össze a "hivatalos" dolgokkal, beadandó dolgozatokkal, tanulók javítandó feladataival, iskolai dokumentumokkal. A saját kütyümön be kellett tömörítsem (titkosítva és kamu néven) a cuccaimat. Mert mondjuk kínos lenne odaadni az USB kulcsomat egy kolléganőnek, hogy szedjen le róla valamit, és ott figyelne rajta a "Lesbian Kamasutra" c. mappa.

Aranyvasárnap

Eszembe jutott, hogy már kevesebb mint egy hét van Karácsonyig. Kata tesójáéktól megkaptuk a karácsonyi üdvözlőlapot; postán küldték el, Nagykarácsony postahivatalának bélyegzőjével ellátva kaptuk kézhez. Kíváncsi lennék, hogy tényleg elviszik-e a leveleket Nagykarácsonyra, ahol az ottani postáskisasszony álmos szemmel nyomkodja rá hajnali kettőig a bélyegzőt a levelekre, vagy csináltak ezer bélyegzőt, és szétküldték a postahivatalokba, ahol csak ráütik (gondolom felárért), mielőtt menne a többi közé. A kolléganőim másról sem tudnak beszélni, csak, hogy ki mit tervezett az ünnepi menübe. Nem értem az izgalmat, Kata szüleinél 10 éve halászlét eszem, túrós csuszával, meg diós és mákos bejglivel. Kata azt mondja, hogy nem emlékszik rá, bármikor is más lett volna a karácsonyi ebéd.

Melléduma

Múltkor a rádióban, csak úgy fél füllel hallgatom, hogy valami kormányzati fószer nyilatkozik: "... a magyar kormány számára prioritás a munkahelyek számának megőrzése, sőt akár emelése is." Mivan? Hová lett az egymillió új munkahely? Már mikor meghallom "népünk bölcs vezérének" hangját, hogy azt mondja "mondjuk ki nyíltan", na, akkor tudom, jön valami mellébeszélés. Mert már az ember gyanakszik, különösen, ha valami "véletlen" nagyon jól jön valakinek, vagy valami egyébként nem igazán érthető. Mit például Jacques Chirac büntetőpere.

Még élünk!

Még élünk, csak én tűntem el kicsit. De ma leadtam az utolsó két beadandómat. Erre a hétre. Jövő keddre kell még egyet. És akkor már csak kettő marad. Rettenetes. De legalább holnap pihen... pihenésképpen könyvet szerkesztek majd, mert azzal le vagyok maradva iszonyatosan. Ma viszont blogolok egy kicsit. Egy csomó dolog kimaradt közben, amiről már nem is fogok írni. Tesóm levágta rövidre a télapószakállát, tíz évvel fiatalabbnak néz ki, de nem ezért, hanem, hogy a fogorvos megtalálja a száját. Katával összevesztünk, aztán meg kibékültünk. Nem fogjuk 180-as árfolyamon végtörleszteni a svájci frank hitelünket, nem ad kölcsönt rá egyik bank sem, mert szerintük nem keresünk eleget. Meg ilyesmik.

Szegény Mikulás

Szegény Mikulást nagyon sajnáltam. Bementünk a multihoz, majd elmesélem miért, az is szép történet, és láttuk szegény öreget. Ült a kissámliján, előtte hosszú, tömött sorokban a gyerkőcök, és mindegyik énekelt neki. Nem egyszerre, egyenként. Akiket hallottunk, egyik se a Kodály-módszerrel tanulhatta az ének-zenét, mert olyan falsok voltak, ami már az én fülemet is hasogassa. Mondtam is a gyerkőcnek, hogy szegény Télapó szerintem revolverért kotorászik a zsebében, csak még nem tudni, hogy magát lövi főbe, vagy a soron következő gyereket. Mondta Fecó, hogy mehetünk tovább, nem akar beállni a sorba cukorkáért. Tessék kérem, így kell egészséges életmódra nevelni a gyerekeket!

Túlélősó

- Azt hiszem eltévedtünk - mondta Saci.

Pétert a gutaütés kerülgette. Már akkor rosszat sejtett, mikor a szőke lánnyal sorsolták párba. De nem izgatta magát miatta, bízott az ígért GPS-ben, és több éves cserkészvezetői rutinjában, hogy visszatalálnak. Még az is megfordult a fejében, hogy a lány éjszaka majd meghálálhatná neki, hogy potyán pontokhoz juttatja. Amire persze nem volt akkora szüksége, mint őneki. Kettejük közül a lány állt jobban a másnapi kiszavazás előtt.

Homoszexualitás és Biblia

Szabi hozzászólt egy régi bejegyzéshez, amiről már szinte el is feledkeztem. Az Öt kenyér nevű keresztény közösség alapítójának könyvéről ír. Ez egy homoszexuálisok számára létrehozott keresztény csoport. Már a hallatán is is elönti az agyamat a vér, és gyújtogatni szeretnék! A melegeknek külön közösséget kell létrehozniuk, hogy gyakorolhassák Krisztus vallását? Azét a Krisztusét, aki vámosokkal és adószedőkkel ült egy asztalhoz? Aki elengedte a házasságtörő nő büntetését? Aki kitaszított leprások közé ment hirdetni az igét? Hát milyen Istentől elrugaszkodott, magát kereszténynek hazudó banda az, amely nem fogadja be maga közé a melegeket? Persze tudom. Ahogy minden más közösség, ez is csak emberekből áll. Gyarlók ők is.

Végzetes ételek

A dió lett a legújabb miki halála. Csaliztam neki sajttal, répával, párizsival, kolbásszal, de nem érdekelte egyik sem. Sejtettem, hogy ez egy ínyenc lesz, és a diónak nem fog tudni ellenállni. A probléma mindössze az volt, hogy a többitől eltérően ezt a csalit nem lehetett a tüskére felszúrni. Annyi baj legyen, nem estem kétségbe. Fogtam a tűt, cérnát, és rávarrtam a fél diót az egérfogóra. Fecó nagyon röhögött, de ez bevált. Este kiraktam, reggelre pedig halott volt a betolakodó. Sajnáltam szegényt, nem örültem a halálának, de az egérszagnak, a szekrényben szétszórt "tortadarának" és a kirágott zacskóknak még kevésbé örültem. Érdekes, Kata a döglött egértől cseppet sem félt. Még le is fotózta. Viszont amíg még élt, hiába nem látta, és tudta, hogy úgyis elbújik a zajra, nem mert bemenni a konyhába. Persze annak lehet, hogy nem az egér, hanem a sok mosogatni való volt az oka.

A kezek

Mindenféle kezek jutnak eszembe. A Fekete Kéz. Le Guin: A sötétség balkeze. De leginkább a bolsevista képzavar, mely szerint "az ellenség keze betette a lábát" kis családunkba. Hetekig szinte semmi rendkívüli esemény nem történik, minden lustán csordogál a megszokott mederben. Aztán - pont amikor rám szakad életem első szerkesztői munkája - hirtelen minden felfordul. Kata VIP színházjegyeket szerez, kihagyhatatlan alkalom, egy ismerős elhozza a számítógépét, hogy telepítsem újra, aztán még egyszer, mert eszébe jutott még valami, ma pedig harmadszor is, mert az mégse jó, inkább a régi programot tegyem vissza, holnap meg leborítanak a kapunk elé húsz mázsa tűzifát. Vajon mi jön még?

Go-go

Ha az utóbbi időkre jellemzőnél még ritkábban fogok blogolni annak az lesz az oka, hogy bevállaltam egy szerkesztői feladatot. Irodalmi szerkesztésről beszélek. Papíron, körzővel-vonalzóval, vagy ha webszerkesztésről lenne szó, az nem okozna problémát, de most ismeretlen területen járok. Szeretném jól csinálni, ezért folyton parázok, meg hezitálok, nem tudom eldönteni, hogyan lenne jobb, úgy dolgozom, mint a csiga. Ha csak a szöveget kell magyarosabbra vagy gördülékenyebbre, az valamivel kevesebb problémát okoz. A horror az, ha ráncba szalad a homlokom, mert valami nem világos, ellentmondás érződik benne, vagy a kifejezés olyan, amilyen szerintem nincs is. Akkor elő kell venni az eredetit. Na, attól lassulok le igazán

Valhalla

Annyi negatív kritikát véleményt olvastam róla, hogy kíváncsi lettem rá. Valhalla Rising, magyarítva: A vikingek felemelkedése lett a címe. Többször emlegettem, hogy biztos van egy idiótákból álló bizottság, aki magyar címeket ad a külföldi filmeknek. Szerintem három alapelvvel dolgoznak. Egy: A néző gyengeelméjű és műveletlen, az eredeti cím túlságosan bonyolult, úgy sem értené meg, miről van szó. Kettő: Reklám, meg filmes internetoldalak nem léteznek, nem is nagyon érdekli ez az embereket, így kizárólag egy bombasztikus címmel lehet nekik eladni a mozit. Három: A jó címnek köze nincs az eredetihez, az a legjobb, ha magához a filmhez sincs köze, vagy épp ellenkezőleg, elmondja a lényeget, lelövi a poént. Szóval a kommentek szerint pocsék, egy kalap sz., nézhetetlen, dögunalom stb., a címe egyenesen baromság, de a filmet érdemes megnézni.

Közönséges dolog

A múltkor jól összekaptunk, de már ki is békültünk. Mondjuk számítottam rá, ezért visszafogtam magam a postolásnál. Mikor a teliholdról írtam, hogy attól kergül meg, és biztos vérfarkas lesz pár nap múlva, kitöröltem azt a félmondatot, hogy ennek az előjele, a szőrösödés, már látszik is. Egyrészt nem akartam olyat felróni, amiről nem tehet, másrészt meg ez engem soha nem zavart. Akkor meg minek, hiszen van olyan bőven, amiről tehet is és zavar is. Ilyen a hárpiaság, a zsörtölődés meg a rikácsolás, és a kettős mérce. Az elsőt már megírtam sokszor, az utóbbit azonban elhanyagoltam. Pótolom a mulasztást és tipikus, bár némileg közönséges esetet fogok elemezni.

Rémes pingvinek

Fecóval már a második évadot nézzük a Madagaszkár pingvinjei rajzfilmekből. A szörnyes epizódok a kedvenceim, pl. mikor Közlegény óriásira nő, Rico krokodil lesz, vagy a legjobb, amikor a Kapitányt nézik zombi pingvinnek. De ennél rettenetesebb pingvin is létezik, Tux. Ő a Linux kabalaállatkája. Tegnap vérgőzös estét okozott nálunk. Kata elkérte a laptopomat. Mondtam, hogy a pingvinnel nem fogják szeretni egymást, de ha ragaszkodik hozzá, ám legyen. Előrelátóan van rajta Kata user, így megelőzhető, hogy az én rendszergazdai azonosítómmal ténykedjen. Valami fotókat akart kiválogatni, gondoltam azzal ellesz egy darabig. Nem így lett.

Angyalok (részlet)

A Blue Angel kissé fellengzősen hangzó név egy vidéki diszkónak. A bejárat felett repdeső kis pufók, neon Ámor, kezében a felajzott íjjal jelzi, hogy a többségében tinikből és korai húszasokból álló közönség milyen felajzott vágyakozással keresi itt a nagy Őt. Engem meg Marlene Dietrich filmjére a Der blaue Engel-re emlékeztet. Mármint a név. Az egyetlen látható hasonlóság talán DJ Robi, a lemezlovas, akinek pont olyan hájas tésztaképe van, mint a klub tulaját játszó Huszár Pufinak. Sőt, az idők szavát meghallgatva, ő is műfajt váltott. Szintetizátorát keverőpultra cserélte, és odahagyta a lakodalmas muzsikálást, ahogy Pufi is a némafilmes burleszket, a hangosfilm kedvéért.

A nagy út

Ó basszus, mi a... Nem bírom kinyitni a szemem. Ez a rohadt kékes villózás! A szemhéjamon át is látom. És alig kapok levegőt. Azt hiszem... én nyögdécselek?

- Hagyja őrmester! Ne mozdítsuk meg, hátha a gerince... Várjuk meg a mentőket!

Ki a rosseb... Ó, emlékszem. Utazni akartunk, le a Balatonra. Mondtam a hülye Mikinek, hogy reggel korán megy a vonat, ne piáljunk be. De csak kinyitotta azt az üveg pálinkát is, az állat. Persze, hogy nem bírtunk időben felkelni, aztán rohanás... Át a piroson... Fékcsikorgás, egy nagy ütés a mellemen... Az fájt. Most nem fáj. Nem érzem semmimet.

Élők és holtak

Este mécsest gyújtottunk Fecóval. Kicsi teamécsest, beletettük egy üveg mécsestartóba, kis szögletes pohárka, amire még ő festett nekünk karácsonyi motívumokat, fenyőt, hóembert, hópelyhet, még tavaly vagy azelőtt. Azt hiszem apa, ha látná, örülne neki. Szerette a házilag, kézzel készített dolgokat. Az unokája saját készítésű tartóba tette neki a mécsest. Én meg gyújtóst hasogattam a hulladék fenyődeszkákból. Már viszonylag rutinosan, ballal alul fogom a deszkadarabot, hogy ne dőljön el, jobbal hasítok belőle. De csak kicsit lendítek, hogy éppen behasítsam a tetejét, aztán oldalt billentem a fejsze fejét, hogy kettéválasszam a fát. Így tuti nem csapkodom le az ujjaimat. Elképzelem, ahogy nézi a mozdulataimat, és elégedett, hogy igen, így kell csinálni. Arra gondolok, hogy ha lát minket, békében nyugodhat. Gondoskodott a lányáról is, és a fia, az alma, aki nem esett messze a fájától, nála sikeresebben menedzseli a helyzetet. Fecót nem vesztette szem elől, szó szerint, mert fotókat is küldök neki rendszeresen, tudja, hogy jó kezekben, jól van.

A jó cél érdekében

Imádom, mikor a rosszindulatú gonoszságomat szabadjára engedhetem, valamilyen jó cél érdekében. Egyébként igyekszem az antiszociális késztetéseimet gátak közé szorítani, és nem feltrancsírozni másokat, de egy idő után fokozódik a vágyakozás, hogy rossz, rossz, nagyon rossz legyek valakivel. Ilyenkor tudok remekül írni. A szereplőimen kiélhetem minden kegyetlenségemet. Bajba keverhetem őket, aztán adhatok egy kis reményt, majd gonosz kacajt hallatva, végleg az örvény mélyére taszíthatom őket. Ez igazán élvezetes dolog, ennél már csak az jobb, ha a valóságban is tehetek valami ehhez hasonlót. Az igazi az, amikor egyenesen felhívást kapok rá, hogy piszkálódjam. A csúcs pedig, ha valaki megkér, hogy vele legyek kegyetlen, sőt, a végén talán még köszönetet is mond érte.

Lekvár

Negyedeltem, pucoltam a birsalmákat. Kész voltam a felével, mikor berobogott, és mondta, hogy mosogassak el, hogy a mamájával odaférjenek lekvárt főzni. Mondtam, hogy rendben, de akkor pucolja ő a birseket. Hogy miért? Mert már ma hasogattam fát, befűtöttem, teregettem, szellőztettem, és van más ötletem is a szabadidő eltöltésére. Azt mondta, hogy ha ennyitől elfáradtam, akkor lekvár vagyok. Ja, dolgozom, iskolába járok, elvállaltam egy számítástechnika tanfolyamot, és kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom, milyen könyvet fordítani vagy szerkeszteni. Biztos is, lusta vagyok meg lekvár.

Koppanás

- Következő üzenetre lépéshez nyomja meg a... - Pitty. - Az üzenet rögzítésének időpontja: Ma, tizennyolc óra negyvenhét perc. Az üzenet küldője: Három, nulla, kilenc, hat, egy, hét... - A nője. Élete megrontója. Szereti, de... Megszólal a hangja. Húzza a szavak végét, idegesítően nyávog. - Nem baj cicám, mondjad! Most már nem tudsz olyat amivel... - Megdermed, nagyon figyelmesen kezd el hallgatni. Aztán kitágul a pupillája, majd megüvegesedik a tekintete. A mobiltelefon kicsúszik a kezéből, nagyot koppan a folyosói márványon. A hajába túr, összekócolja a jólfésült frizuráját. Felvinnyog, majd idegesen nevetni kezd. A falnak tántorodik, összegörnyed, rázza a hisztérikus nevetés. Lecsúszik a földre. Már nem csak kócolja, tépi a haját. Csomókban. És már nem nevet, zokog. A hang szinte ugyanolyan, csak közben folyik a könny a szeméből és a nyál a szájából.

Taxiban

Szerjozsa születésnapját ünnepeltük hajnalig. Mivel még a szesztilalom évei jártak, elképesztő mennyiségű alkoholt raktározott otthon mindenki. Szerjonkának egy egész cipősszekrénye volt, dugig vodkával. Ennek következtében hajnalra olyan részeg volt mindenki, hogy Irina, Szerjonka nővére, összeszedte a slusszkulcsokat és elzárta az íróasztal kulcsos fiókjába. Az éjjel havazott, esett vagy húsz centi, ráadásul hideg is volt, így gyalog őrültség lett volna elindulni a mi állapotunkban. Szerencsére a Moszkvai Pályaudvar két sarokra volt, és ott mindig lehetett taxit fogni.

Gonosz vagyok

Komoly dilemmában voltam délután. Üzenet várt az ebédlőasztalon, hogy mosogassak el, teregessek ki, takarítsak össze és hasogassak fát. A dilemma abban állt, hogy ha ezt megcsinálom, akkor nem lesz időm tanulni és írni, viszont este elmarad a veszekedés, tehát szexelünk, vagyis este se lesz időm tanulni és írni. Komoly probléma, de úgy csináltam mint az okos lány a Mátyás királyos mesében. A házimunkát csináltam is meg nem is. Válogattam apróbb fát, és befűtöttem. Lepakoltam az asztalról a mosogatóba. Persze Kata mikor hazajött, szintén veszekedett is meg nem is. Lehordott mindenféle lusta disznónak, aztán oadabújt hozzám, hogy ölelgessem meg. Szóval most teljesen bizonytalan az esti program. De leginkább Fecó miatt, aki a leckéjét még nem csinálta meg, mert szakkörön volt, aztán pedig "megfeledkezett" róla. Most gyürkőznek vele, és mire készen lesz, lehet Kata is kész lesz, kidől, és aludni akar.

"Iskolába jár az egy"

Dana-dana-dan, de sok dó'ga van... Mostanában kicsit elharapóztak az irodalmibb jellegű írások. Gondoltam ma csak úgy szövegelek. Meg lusta is vagyok valami átgondoltabbat alkotni. Fáradt vagyok. Várom az őszi szünetet, mint a megváltást. Nagyon hiányoznak a hétvégék, amiken pihenés, láblógázás, lazítás, meg a dolgaim kordában tartása helyett, mostanság iskolába járok. A tegnapi napra panasz nem lehet, mert élvezetes volt (már amennyire élvezni lehet a sötét estébe nyúló tanórát egy fárasztó hét után), kommunikációról volt szó, meg a szövegek tulajdonságairól, ami hivatalból kell érdekeljen, ha már ennyit írogatok meg szövegelek mostanában. Már nagyon tudom értékelni azt az időt, amikor még főállású diák voltam, és legfeljebb a tanulás mellett dolgoztam, hogy gyarapodjak, vagy legalább szinten maradjak anyagilag. Most a munka mellett tanulok, hogy gyarapodjak, vagy legalább szinten maradjak szellemileg.

A macskanő

Lajos a liftre várt a húgyszagú lépcsőházban. Bal kezében cekker, benne fél kiló kenyér, tíz deka párizsi és egy liter tej. Jobbja a klottgatyájában, könyékig. Vakarózott. Csapódott a bejárati ajtó, zörgött a keretben a kilazult drótüveg. Kirántotta a kezét. A szipirtyó a negyedikről a múltkor is ráfogta, hogy nyolcvanéves bájait bámulva onanizál. Perverz banya! Hátrapillantott a válla felett, és elejtette a vacsoráját. Fiatal nő közeledett felé, olyan mozgással, mintha egy divatbemutató kifutóján lépdelne. Feketében volt tetőtől talpig. De szó szerint. A lábán magas szárú, tűsarkú csizma, hogy a fenében tud ebben hangtalanul járni? Testre feszülő, szűk kezeslábas, az alja térdig, az ujja könyékig ér csak, mintha búváröltözék lenne. Persze a kezén is kesztyű, az is könyékig, a baljában lovaglóostor. A fején meg maszk, hegyes kis fülekkel. A csillogó lakbőr, ami oly feszes volt, hogy a nő alakjával kapcsolatban semmit nem bízott a képzeletre, villogott az idegesen pislogó neoncsövek fényében.

Vitriol (nem a Rita)

Szia aranyom, válthatnék veled pár szót?
...
Nem tartalak fel sokáig, eléred a büfét. Azt szere...de édi a fülbevalód! Gémkapocsból van?
...
Rézdrót? Nagyon ügyes vagy! Az első munkád?
...
Hogy boltban? Nem mondtam volna meg. A pályázatról akarok veled beszélni. Jók az ötleteid, amiket írtál.
...
Nem, még nem volt bontás, de tudod a bennfentesek... de nem is ez a lényeg. Szóval azt akartam... Ez a te samponod?
...
Nem, semmi, nincs baj vele. Szóval a pályázat... Csak olyan furcsa. Fordulj meg! Megnézem nem-e véletlen egy madár...
...
Nem, még tíz percig nyitva a büfé. Szóval tudod, ha kihagyod a kollégákat a pályázatodból, az olyan furcsán veszi ki magát.

Az igazság (3. rész)

James első látásra belehabarodott Lilybe. Hatodikos korukig csak távolról csodálta, aztán Dumbledore bátorítására megpróbált közeledni hozzá. A lány kedvelte, de csak barátként gondolt rá. Nem volt vak, és érzéketlen sem, így kissé kínban érezte magát. Timyvel megtárgyalták a dolgot, és kitalálták, hogy mi lenne a legtisztességesebb eljárás. Egyik nap, mikor véget értek az órák, Lily sétálni hívta a fiút. Ahogy egymás mellett lépdeltek, a szeme sarkából látta, hogy James a nadrágja szárába törölgeti izzadó tenyerét. Sajnálta kicsit, de mulatott is rajta. Az üvegházak felé vették az irányt, semmiségekről beszélgettek, amíg a titoklugashoz nem értek. Mágikus vörös futórózsa, az úgynevezett csendrózsa futott fel egy pergola rácsos tetejére. A hely bizalmas megbeszélésre volt használatos a diákok között, mert amíg a virágok nyíltak, ami a rózsák alatt, sub rosa hangzott el, azt nem lehetett kihallgatni, még bűbáj segítségével sem.

500+

Lekéstem a félezres jubileumot, ez már az 506. bejegyzésem lesz. Pedig készültem rá, hogy majd írok valami ország- és évértékelő beszédet, ilyen "innen indultam, itt tartok" összefoglalót. Lehetett volna benne szép grafikon, hogy a letöltésszám hogyan változott hónapról hónapra. Két és fél éve az első bejegyzés óta - amit nem is volt biztos, hogy közzéteszek - eljutottunk oda, hogy rendszeres olvasóim vannak. Ahogy ezt írom, közben csevegek a fészbukon egy bloggerinával a blogolásról. (Ez még tegnap este volt, hogy rohan az idő!) Mondtam, hogy ez kicsit olyan mint valami függőség. Megszoktam, hogy itt elmondhatom, ha történt velem valami, amit nincs kinek elmondjak. Vagy elmondom, de az nem elég, ki is kell írjam magamból. Vagy mert olyan rossz, vagy mert olyan jó. De talán csak szimplán exhibicionista vagyok, és ki kell teregessem az intim belsőségeimet ország-világ elé. Ja, és egy remek világtérkép is lehetett volna benne, hogy a Föld mely országaiból nézték már a blogomat. Afrika és a közel-kelet fehérlik, meg Grönland, de csak mert ezeken a helyeken nem nagyon van internet. De szerintem, ez nem nagyon érdekelne senkit

Az öreg szénégető lánya

Hűvös lett és fáztunk. Nem nagyon szeretjük az ilyet, de a magas gázszámláért sem rajongunk. Már tavaly is akartunk egy kályhát, csak Katámnak nem tetszettek a Salgótarjánban gyártott kiváló magyar öntöttvas készülékek. Merthogy azok olyan feketék. Szó mi szó, az öntöttvas az alapból bizony fekete. Festeni meg nem is igen lehet, csak hőálló festékekkel, de az se az igazi, meg szerintem kár is érte. Az ilyen piros lakkos lemezekkel elcsúfított kandallócskák meg nekem nem jöttek be. Maradt az a verzió, ahol mázas cserépből készült betétekkel díszítenek. Naná, hogy azok meg olyan átmérőjű füstcsőcsatlakozást igényelnek, amit nem lehet szabályosan összehozni a mi béléscsövezett kéményünkkel. Mondtam, hogy adja fel, jó lesz ide a Wamsler öntöttvas kandalló. De az én drágám makacsabb mint egy csorda öszvér. Két országgal odébbról, egyedi megrendeléssel, direkt az ő kedvéért becsomagoltak és elhoztak ide egy cseréppel díszített kályhát. Igaz, hogy háromszor annyiba került, és nem, hogy a fűtési szezonnak lett vége, de majdnem a nyárnak is, mire ideért. Viszont most eljött az idő!

Marx, Heidegger, Buddha

Nem szoktam egy nap kettőt postolni, de a Pikirtkénél megkezdett kommentem olyan hosszú lett, hogy nem volt arcom elküldeni, és inkább postot kerekítettem belőle:

Az ugye már a "Galaxis útikalauz"-ból kiderül, a "világ a mindenség meg minden" végső kérdésére adott feleletből (42) , hogy a válaszok többnyire triviálisak, inkább a megfelelő kérdéseket feltenni művészet. Korábban a lét-nemlét kérdésének, a létezés céljának és etikai kereteinek keresgélését célzó egzisztencialista katyvaszba én is alaposan belesüllyedtem, de a mocsárból kisegített a csan-buddhizmus mentőkötele. Ami alapjaiban egyfajta Micimackó-filozófia, mert állítja, hogy a "Mi végre létezünk?" helyett sokkal inkább olyan pragmatikus kérdések felvetése célravezető, mint a "Mi lesz vacsorára?", esetleg a "Mikor dugunk?".

Csend, nyugalom, esszék

Jó durva volt ez a hét. Írattam pár dolgozatot, amiket ki kellett/kell javítani. (A fele még hátra van.) Nekem is volt egy csomó levelezős órám. (A francia realistákkal, meg újregénnyel tele van az összes... hócipőm, hogy durvábbat ne mondjak.) Beadandó hegyek lesznek. Aztán kiderült, a szép kis népszámlálós táska nem "ingyér" lesz, segítenem kell a számlálóbiztos ismerősnek átnézni, és javítani a típushibákat. A szobámban káosz uralkodik. A javítandó dolgozatok, az elolvasandó fénymásolatok, jegyzetek a referátumokhoz, kérdőívek, a gyereknek a beküldendő matekversenyes feladatai, amit szintén át kéne nézzek, egymás hegyén-hátán. Rajtuk, mellettük, félig rájuk dőlve DVD korongok tornyai, mert Kata tegnap este valami csajos vígjátékot akart nézni. Néhány könyv, amit vagy szeretnék elolvasni, vagy el kell olvasnom a beadandóhoz, meg valami jobboldali politikai újság. Ez utóbbit Kata rakta oda, hogy olvassam el, mert szerinte ezek a jobbikosok, ezek maradtak az egyetlen normális párt, akik jókat mondanak, meg jót akarnak.

Mesél a számlálóbiztos

Na, azt hittem, ez egy jó meló lesz, bedobálom a kérdőíveket, a népek meg visszahozzák kitöltve és csak meg kell adni a számlaszámot, hová kérem a pénzt. De már látom, nem lesz ilyen sima ügy. Mondjuk már a felkészítésnél gyanús lett a dolog, hogy nem lesz itt minden fáklyásmenet. Egy olyan csaj tartotta a számlálóbiztosoknak az oktatást, aki szerintem aznap reggel olvasta el a tájékoztató anyagot. Plusz olyan zseniális előadó volt, hogy a végére már csendesen őrjöngtem. A kezem, a gyomrom és a szemem után ökölbe szorult a talpam és az állkapcsom is. Már nem húzkodtam a strigulákat, de sejtettem, ha még egyszer elröfög egy olyan mondatot, amelyikben háromszor hangzik el hogy "tulajdonképpen", akkor én bizisten kimegyek és lekaratézom. Vesén rúgom, meg térdkalácson és kitépek valamit a bordái közül. Múltkor mondtad, mennyire csodálod Dextert, hogy milyen higgadt. Az nem mutatvány. Ha tudom, hogy este befóliázhatom és szíven szúrhatom a nőcit, még jegyzetelek is, meg jelentkezek, hogy okosakat kérdezzek.

Intim részek

Gondolom mindenki látta Howard Stern életrajzi filmjét. Aki nem, ajánlom nézze meg. Vicces, mégis mély és elgondolkodtató. De igazából nem a filmről akarok írni, csak eszembe jutott. Hogy a fickó azzal robbantott nagyot a rádiózásban, hogy mindent adásba vitt, amit nem szokás. A rádión belüli dolgokat, a főnökével való ütközéseit, és magánéletének legintimebb pillanatait. Például azt, hogy a várandós felesége elvetélt. Sőt, ebből még rossz viccet is fabrikált. Az asszony helyében én agyonütöttem volna. Mondjuk manapság ez már nem ügy, közösségi oldalakra kipostolják az emberek, hogy mikor kivel, hányszor, mit ittak, milyet hánytak tőle. Trendi lett az ilyesmi. Persze nehéz eldönteni, hogy vajon ez a nagyobb baj, vagy ha szemérmesen hallgatunk mindenről, sőt, egyébként természetes, emberi dolgok miatt magunk előtt is szégyenkezünk. De nem hiszem, hogy csak a két szélsőség közt választhatunk, hogy vulgáris módon kitárulkozunk a nagyvilágnak, vagy lepedővel takarjuk le a fürdőkádat is, nehogy meglássuk a "csúnyánkat".

Az igazság (2. rész)

Tom Denem valójában Tim Denim. Persze így se találnak róla semmit, mert a Roxfort irattárából eltüntették a papírjait. És a születési anyakönyvi kivonatán nem egészen ez állt. Ott mint Euthymia DeNimes szerepelt. Igen, Voldemort nő volt! És ha nem is a varázslók közt, de arisztokrata volt. A dél-francia Castries mellett született, ami Montpellier-hez közelebb van mint Nimes-hez, de a családi emlékezet még őrizte a történeteket abból az időből, amikor jelentős földbirtokaik voltak a város környékén, melyről a nevüket kapták. Tim négy éves volt, mikor átköltöztek a kontinensről Somersetbe, közelebbről West Pennardba, ami Glastonbury mellett van. A zenei fesztiválok meg a Szent Mihály torony romja nagy hatást tettek rá, ezért ha megkérdezték, honnan való, Nimes vagy Castries helyett Glastonburyt szokta megnevezni. A családnevét először az óvodában írták el, ami nem is csoda, mert hippi szülei már akkor is folyton farmerban járatták. A helybéliek számára furcsának tűnő Euthymiából előbb Tímea lett egy ilyen nevű kelet-európai bébiszittere tiszteletére, majd, mivel igazi tomboy volt, az ovistársai csak Timnek kezdték szólítani.

Vámpírfilm vámpír nélkül

A színésznő Karoline Herfurth kapcsán, aki a tegnap emlegetett filmben Lénát játszotta, előjött a "Parfüm - Egy gyilkos története". Valamiért ez nekem idáig kimaradt, de a színésznő, meg a lányok ajánlása miatt, gondoltam megnézem. Nem bántam meg. Egyet sajnáltam, hogy nem 5D, szagos verziót láttam. Megértre volna leperkálni az extra jegyárat. De így is lenyűgöző volt. Mind képiekben, a végén a tömegjelenet nagyon hatásos, mind pedig a mondanivalót tekintve. A könyvet nem ismerem, ami alapján íródott, de lehet, ezen is változtatni kéne. Majdnem azt mondtam, hogy ez egy lírai szörnyfilm, de a katasztrófafilmekhez közelebb áll. A címben említett "gyilkos" nem egy gonosz, kegyetlen figura, csak halálosan veszélyes, mint egy tájfun, szökőár vagy meteorbecsapódás.

Feminista vámpírfilm

Közeledünk kérem, ha még nem is az igazi. Én ugye leszbikus, feminista vámpírosat szerettem volna, de már a feminista vámpíros is valami. Sőt, igazából Louise, a fővámpírcsaj leszboszi vonzalmat érez Lena iránt, azért is teszi vámpírrá. (Igen, ez a Lena ugyanaz a tündéri szeplős kislány, aki a "Csajok a csúcson"-ban is Lena néven futott. Csak közben eltelt 10 év, és már nem pedo a dolog, ha ráizgul az ember. Mondjuk most is elég fiatalkának néz ki, pedig kevesebb mint egy év van köztünk.) De nem lesz leszbi románc a dologból, nagy sajnálatomra. Lehet, kénytelen leszek magam megírni a mesét. Ami jó viszont, hogy nem kéne visszafognom magam. Azt hittem túl durvák az ötleteim, de nem, ebben a filmben szemrebbenés nélkül elsütnek az én elképzeléseimnél erőteljesebb dolgokat is.

Candice és Danny (11. rész)

Chris teljesen ellazult és összegömbölyödött a karomban, mint egy kismacska. Szinte dorombolt. Aztán valami megakadt a fejecskéjében, mert láttam, hogy ráncba szaladt a homloka. Megkérdezte, hogy nem undorított-e, hogy én ott... ahová a kutya... Kinevettem. Hogy a kutya után a vőlegénye több alkalommal is járt már "ott", és ha éppen fintorogni akarnék, akkor inkább amiatt tehetném. És két dolgot jegyezzen meg. Egy: az "ott" a világ legnagyszerűbb dolga, és a pasik bármikor odaadnák érte a fél a karjukat, de lehet, hogy az egyik lábukat is. Kettő: felejtse el mi történt Danny és közte! De legalábbis soha, de soha, de tényleg soha, a büdös életben eszébe ne jusson elmondani senkinek! Egyik pasijának se, de legfőképpen egyetlen locsogó, pletykás csajnak se. És ha rám hallgat, akkor többé előttem se hozza szóba a dolgot. Mert ez olyasmi, mintha megölt volna valakit. Jobb, ha még a halálos ágyán se beszél róla. Nem azért, hogy amit mit tett, az ilyen vagy olyan, hanem mert az emberek olyanok amilyenek.

Giccs

A fészbukon a virtuális elmegyógyintézetben a mai gyógyszeradag a giccs témája, műfaji megkötöttség nélkül. Ez annyira megtetszett, hogy két legyet akartam ütni egy csapásra, és blogpostot csináltam belőle. Módszeresen láttam a dologhoz. Először is fogtam egy papírlapot, és példákat írtam rá, hogy mi az ami nekem giccs. Kikerestem az értelmező szótárból: "Giccs: (Az irodalom, a művészet, az iparművészet terén) ízléstelenségre valló, olcsó hatású, közönséges, elcsépelt eszközökkel létrehozott alkotás.". Aztán megnéztem a Wikipédia mit ír róla. Végül összeszedtem a kapcsolódó fogalmakat: giccs vs. művészet; kultúra, magaskultúra, tömegkultúra; sznobizmus; szubjektivitás (ki mondja meg, hogy mi a giccs, és mi alapján). Aztán még agyaltam kicsit rajta. Ez az eredmény:

Az igazság (1. rész)

A történelmet a győztesek írják. És a szenteknek is maguk felé hajlik a keze. Hát még akik cseppet sem szentek! Szóval higgyék el, ahogy maguk ismerik a történetet, az még csak a közelében sem jár az igazságnak. A legelterjedtebb változat Rose Weasley mágiatörténet PhD dolgozatán alapul. Aminek a konzulense Neville Longbottom professzor volt. Higgyék el, a gyógynövények hatásmechanizmusán kívül semmi sem korrekt a szövegben. Az iromány legfőbb forrása a Weasley-Granger család szóbeli hagyománya. Hogy úgy mondjam, meglehetősen egyoldalú a nézőpontja, és tendenciózus csúsztatásokkal, a főbb kérdésekben durva történelemhamisítással terhelt a sztori. Nem furcsa, hogy maga H. P. sohasem hozta nyilvánosságra az emlékiratait? Azt mondják, mire lediplomázott a Roxfortban, több életre elegendő kalandban volt része, és további életét kizárólag családjának óhajtotta szentelni. Igen, ez egy jól hangzó ürügy volt, de én tudom, ez volt az ára, a hallgatása, hogy hagyták neki békében felnevelni a gyerekeit. De ha kíváncsiak rá, én röviden összefoglalom, mi zajlott a háttérben.

Rumli, penész, Voldemort

Egy darabig ez lesz az utolsó nyugis hétvégém. Erre pakolással töltöm. Egyelőre ott tartok, hogy rohadtul szétrámoltam mindent, a nappaliban is kuplerájt csináltam. Fecó nyafog majd este, hogy hol nézzen rajzfilmet, de legalább Kata nincs itthon. Viszont holnap estig végeznem kell, mert botrányozás lesz, ha így marad. Csak az ember nekiáll valaminek, azt hiszi kis meló, aztán meg egyre dagad. Az alsó polcdeszka alatt, a padlón tartottam a régi tankönyveimet, szépen egymásra halmozva. Most elhúzkodtam, hogy kiporszívózok ott is. A falon gyanús fekete pöttyök voltak. Penész! A porszívó kefés fejével letisztogattam a nagyját, aztán valami spéci klóros izével, ami direkt penészre való, lespricceltem. Most nem tudom eldönteni, a spórákból származó gombatoxintól vagyok beteg, a klórgáztól, vagy csak a tudattól, hogy ilyen förtelem volt a szobámban.

Rossz hírek

Kata már megint sámánkodik. Egyszer megérem, hogy lovon jön haza. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Lassan érik, hogy a nyereg felett puhított fenekét elverjem egy suhogós fűzvesszővel. Vagy lovaglóostorral. Mondjuk valami fekete magassarkú lakkbőr csizmácskával a lábamon, harisnyakötőben, műbőr fűzőben. Bár ezt még talán élvezné. Valami kegyetlenebbet kéne kitalálnom. Hüvelykszorítót. Esetleg a vasszűz is megteszi. Kéne egy Malleus maleficarum kötet, biztos találnék benne pár jó ötletet. Azt hiszem nem kegyetlen vagyok, csak csalódott. Itt egy suli mentes hétvégém, és erre lelép. Amíg csak estig tartottak ezek a programok, legalább vacsorára hazajött, meg itthol töltötte az éjszakát. De mostanában a történelmi Magyarország területét járják, egy határ választ el tőle. Vicceltem is az ideiglenesen hazánkban állomásozó barátnőm szöveggel. Meg hogy a nőm váratlan villámlátogatásra hazánkba érkezett.

Zúzunk

Ebédre nem sok épkézláb kaját találtam itthon, ezért vágtam egy szelet kenyeret és megkentem kacsazsírral, majd paradicsommal beburkoltam. Mikor a második karéj kenyeret szeltem, meglöktem a kistányért, és az ripityomra ment a kövön. Bosszankodtam, és az jutott eszembe, Kata mondaná, hogy gondolkozzak el rajta, mit akar üzenni a tányértörés. Talán egészségtelenül étkezem, nem kéne zsíroskenyérrel mérgeznem magam. Este mikor hazajött, csinált öko-bio-vitalizáló-enzim-méregtelenítő makrobiotikus koktélt. Almát, szilvát, barackot meg káposztát és spenótot összeturmixolt egy kis vízzel. Mikor töltötte volna ki, levert a földre egy bögrét, ami miszlikbe ment. Na, gondoltam, és ez mit üzen?

Nyaú!

Reggelre ébredve nagyot ásítva, macskásat nyújtózkodott, majd dorombolva az arcomhoz dörgölte az arcát. Az igazi macskák ez utóbbit azért csinálják, hogy szagnyomokat hagyjanak. Jelen esetben ez teljesen feleslegesnek tűnt számomra, mivel már egyébként is vastagon körüllengtek a szagjelei. Nincs az a nagyragadozó, amely ez alapján elvitatta volna a rám vonatkozó tulajdonjogát. Mivel azonban a dörgölőzést kellemesnek találtam, nem említettem neki annak céltalanságát. Sőt, felkínáltam egyéb részeimet is, további dörgölőzés végett. Épp a két mellem között tartott, mikor Fecó kirobogott a szobájából, és kénytelenek voltunk visszahúzkodni magunkra a takarót, mire ránk veti magát a gyermek. Nagy örvendezés volt, hogy anya végre itthon van, mert tegnap nem sokat látott belőle. Ugyanis a kedves hazarobogott, lehajította a hátizsákját, és egy gyors fürdést követően robogott is tovább.

Candice és Danny (10. rész)

Reggel kipihenten ébredtem, már világos volt. Kiosontam a mosdóba, halkan pisiltem, zuhanyoztam és fogat mostam. Aztán beóvakodtam Daniel hálójába, és melléfeküdtem az ágyra. Mocorgott és felém fordult. Néztem az arcát ahogy ébredezett. Eleinte olyan békés volt, kisfiúsan ártatlan. De fokozatosan komolyodott az ábrázata, majd egyszer csak kipattant a szeme. Meglepetést láttam a tekintetében, majd, hogy jár az agya, hogy kerülök ide, de aztán eszébe jutott, így átölelt és magára húzott. Adtam neki egy puszit, majd éreztem, hogy valami nyomja a combomat. Valami hosszúkásat és keményet tapintottam, és rögtön rájöttem mi az, de egy darabig még csodálkozva vizsgálgattam, hogy "Nahát, ez micsoda?". Daniel szigorúan nézett rám: "Ejnye, ebben a korban ezt már illenék tudni!".

Candice és Danny (9. rész)

Magas, jóképű fickó volt Mike, a szomszéd, valahol negyven és ötven között. Rögtön megnyerte a bizalmamat a nevetős tekintetével, ahogy rám nézett, és mert mikor Daniel bemutatott minket, úgy fogta meg kezem, hogy egy pillanatig azt hittem, meg fogja csókolni. Danny is szimpatikusnak találta, csóválta a farkát, szimatolta mint őrült, és összenyalta a kezét. Persze lehet, hogy csak Bessie szagát érezte rajta. Daniel kihozta a garázsból az összekészített kutyaholmit. Utoljára megitattam Dannyt, majd egy papírtörlővel szárazra töröltem a vizesedényét és azt is a többi közé raktam hátra a platóra. Egy fekete, négy ajtós Dodge pickuppal jött Mike, ami egy túraautónak álcázott városi aszfaltdöngető és egy vidéki mindenes furcsa keresztezésének tűnt. A hátsó ülést leterítettem a kutya pokrócával, majd betessékeltem a vonakodó ebet. Hátra ültem én is, mire úgy tűnt megnyugodott. Danielé lett az anyósülés. Mike megvárta, amíg bekapcsoljuk az öveket, majd olyan finoman indított, mintha tojást szállítana kereskedelmi mennyiségben.

Szeptemberi mozimaraton

Iszonyatos mennyiségű filmet néztem mostanában, talán mert érzem, hamarosan nem lesz rá ennyi időm. Nem is tudom melyikkel kezdjem. A legutóbbi most ért véget az előbb. Fecóval megnéztük a "Rango"-t. Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni, akkor: durva. Nem kicsit, nagyon. Hogy mi lesz, ha a kutyák macskákkal állnak össze, és elöntik a világot a mutánsok? És a "doki" gumikesztyűt húz, hogy "ki óhajt egy prosztatavizsgálatot"? Mondjuk szerintem a poénok felét nem értik a kicsik, de hát ez a Shreknél is így volt. Ismét egy olyan mozi, amire az apukák is szívesen beülnek a kölykökkel, csak az anyukák sápadnak, hogy ez nem gyereknek való. Na meg a bagolyzenekar, akik latin zenével kísérték a történéseket. Harmonika, dobgitár, trombita. Ahogy egy westernben dukál. Fecó meg leesett a székről nevettében, mikor a vágtázós jelenetnél, a Morricone szerű zenénél belibbent a bagoly az elektromos gitárral. Tényleg durva.

Arrogáns barom

Egyik kedvenc filmem a "Vadászat a Vörös Októberre". Sean Connery az én gerontofil ízlésemnek való szexi pasi. De nem ő jutott eszembe, hanem az ellenséges orosz tengeralattjáró parancsnoka. Talán Jurij, vagy valami hasonló volt a neve. Torpedót lőtt a Vörös Októberre, az meg szembefordult vele, teljes gáz, és a torpedók ütközéskor nem robbantak. Van bennük egy távolsági gyújtó, hogy nehogy a kilövő tengeralattjáróhoz túl közel robbanjanak, és az is megsérüljön. Nos, Jurij kikapcsoltatta ezt a védelmet, és a következő torpedóval némi kacskaringózás után célba vette saját magukat. Mielőtt ripityomra robbantak, az első tisztje azt mondta neki, "Arrogáns barom! Jól kicsesztél velünk!" Nos, szó szerint ez jutott ma az eszembe.